Lehetne az új összegyűjtögetéssorozatom címe "Anyika Te tuccilyet?" is, mert mint egy jólfelkészült, kiemelt nagymamapozícióvárományos, anyukám kitűnően horgol és köt (bár egyiket sem csinálja hosszú évek óta, na de már most készül feleleveníteni fonalcsavargatós tudományát), s szoros barátságot ápol Irénke barátnőjével, kinek kertje egyik szeglete egyetlen ponton-egy vasoszlopnál-szomszédos az övékével, s kivel gyakorta összejárnak a lassan egyéves unokáját együtt dédelgetni, s megígérte Anyikának, hogy megtanítja varrni a gépen, amin még anno én gyártottam a ruhadarabjaimat (és amin a tündérkedős ajándékok készülnének a kezeim által, ha nem döglött volna be hetek óta....).

Szóval, ha találok egy horgolóskkötősmegvarrós babakedvességet, azonmód böködöm a képet, s érdeklőmöm Nála, hogy vajon tud -e majd olyat gyártani nekem/unokájának, s már vágom/nyomtatom is ki, hogy megvitathassák a hogyankellilyet a barátosnőjével a csacsogós szerdájukon. Ezeket a darabokat ollózom össze ezentúl a "tuccilyet" fecni alá, s ha Anyika nem is vállalkozik mindegyikre, talán én, vagy Ti kedvet kaptok az alkotáshoz.

Itt van rögtön ez a megkapól, lógólábú, horgolt tündérkupac, melyek az éjszaka leple alatt kötényükbe gyűjtik a kipotyogott fogacskákat, vagy a felirattól megfosztva ülhetnének láblóbázva ágyfeletti polcról, esetleg lengedezhetnének vékony szálra fellógatva a babaszobában.

Na és ez a féligkötött foltmadár, akit keskeny szalagon, a szekrénykulcs végén ringatózva képzelek el, vagy a maradék apróvirágmintás anyagból varrt huncut egerek?