A dolgozóban unatkozó, ajtó mögött eldugott öreg komód lett a befutó, mely megfelelő keretet kapva, majd azzal együtt átfehéredve komoly szerepet kap az egyszerlesz babaszobában.

Ez az a bizonyos komód, amelyet egy lomtalanítás alkalmával a forgalmas, többsávos út járdáján, a kupac tetején láttam meg, zuhogó esőben, robogó taxi ablakából kiszúrva, s azonnal riasztottam a jó meleg irodában békésen üldögélő Farkast, hogy legyen olyan drága rohanjon oda autóval, s szíveskedjen sürgősen lecsapni rá, s rángassa be a csomagtartóba. Később felhívott "Szó sem lehet róla, hogy én ezt az ocsmány, szétázott, büdös zöld vackot betegyem a kocsiba!!!????" - s úgy tűnt, hiába érvelek, igyekszem komoly érzelmi zsarolást bevetni, nem lesz enyém a zöld komód.

Későn ért haza, csöngetésével kiugrasztott az ágyból, s lerendelt a ház elé, hogy segítsek, mert bevásárolt. Durcásan, köntösbe tekerve caplattam le a lépcsőn, s ahogy a ház elé értem, már láttam, hogy a csomagtartó nem műanyag bevásárlózacskókkal van teli, más takarja el a kilátást a hátsó abalk felé: a büdös, zöldkomód.

Lemarattuk róla a festéket, kipofozták a fiókokat, helyére került a szemétkupacnál elgurult lába, kiszellőztettük, s kicsit kikupálódva bekerült a szobába, hogy egyszer majd lecsiszoljuk, s kellemes, narancsillatú pácot kapjon. S most jött el a zöldkomód ideje!

Első lépésként találnom kellett egy olyan asztalost, aki hajlandó kisebb munkákért is ellátogati hozzánk, s nem csak a zsírosabb nagy megrendelésekre hajt, s ha már elhagytuk a fővárosunkat, s kiköltöztünk egy nemmesszi városkába, akkor fellendítem a helyi szakipart, s helybéli mestert keresek a feladatra. Találtam is egy kedves fanyűvőt, aki meghallgatva az elképzeléseimet, látva a jelöléseimmel tarkított képeket a fejét vakargatta, s arra jutott, hogy azúgynemjó, ahogy én akarom. De ugye engem sem faragtak puha fából, s hogy bebizonyítsam neki, mégiscsak valahogy megoldható a dolog, reggel minden lehetséges szögből lefényképeztem Mici barátnőm kisfiának hasonló pelenkázóját, ami pontosan úgy le- és fölhajtható, ahogy azt én szeretném, anélkül, hogy a két év alatt egyszer is leszakadt volna a gyerek feneke alatt....Mellesleg ilyen leven működött a kéksárgasvéd bútorbolt már nem forgalmazott modellje is, úgyhogy ha nekik ment, az én asztalosomnak is tudnia kell.

Ha ezt az akadályt leküzdöttük, s talán jövő héten elkészül a pelenkázó, fölötte kis akasztgatós polccal, valamint a fűtőtest fölé megrendelt konzolos tartóval, mind mehet az antikolós varázshelyre, hogy a szekrénnyel egységes fehér ruhát kapjanak. S nem marad más hátra, mint várrni a kakis popsira:-)