Saját tulajdona is van: a fotelban sorakoznak a kis ruhácskái, az ajándék szopipárna, a mesekönyvek, elkészült a hatalmas szekrénye, amelybe hétvégi pakolászást terveztem, s nem szereltük össze, de ott várakozik a papirdobozban a kiságya is, amit Anyikától kapott. Tizenkét centis kisember, aki már hat becenévvel rendelkezik, sokan várják és szeretik.

Dr Pontjó kérésünkre a nemét próbálta kifürkészni, s először annyit mondott, hogy mintha kislány lenne, majd hosszasan csúsztatta az ultranahgos tárcsát a zselés pocakomon, s egyetlen szót sem szólt. Azt hittük, még mindig azt figyeli, hogy kislány -e vagy kisfiú, teljesen nyugodtan szemlélődtünk.  Pasi egy széken üldögélt, előreahjolva meredt a monitorra, én pedig a falra szerelt kivetítőn gyönyörködtem a látványban. Doktorom egyszer csak felém fordult, a szemüvege kissé lecsúszott az orrán, s az üveg fölött kikukucskálva kimondta, úgy tűnik, baj van, s megszorította a karomat.

Farkas nem is értette először, rögtön láttam rajta, amint elkapva a tekinetét láthatatlan kapaszkodót kerestem a szemeiben. Levegő után kapkodtam, a mellkasomra nehezedő súly összeszorította a lelkemet. Dr Pontjó azt mondja, hogy nagyon valószínű, hogy fejlődési rendellenességről van szó (amíg nem tudjuk biztosan, még leírni sem szeretném a vélt betegséget), és ha így van, ahogy látja, ilyen esetben elveszik a babát, vagyis meg kell szülni............

Tanácsolta, hogy keressünk fel egy komolyabb készülékkel rendelkező genetikai tanácsadást, s mivel pont ma estére kaptam időpontot a Dr Pocakszúrótól konzultációra, akit Dr Pontjó is elismer, kinyomtatta neki a két képet, bejelölve rajta az általa valószínűsített problémát. Már meg sem nézte a méhszájat, nem is beszéltünk meg semmit, csak kérte, utána hívjuk fel.

Alig bírtam kibotorkálni, s messzebb menni a várakozó kismamáktól, hogy ne hozzam rájuk a frászt, s pasival egymásbacsimpaszkodva zokogtam..........

Nem bírtuk kivárni a félhatot, s a kórházból kilépve Farkas felhívta az Istenhegyit, s a recepción meghallgatva a történetünket a kishölgy azonnal kapcsolta az ottani genetikust, akinél az eddigi vizsgálatokat csináltattuk, s le a kalappal előttük, azonnal fogadtak. Az azonnal rémesen hosszúnak tűnt.

Húsz percig nézegették a monitoron, mindenféle szögből és beállításissal (időnként elnézést kért, hogy ennyire nyomja a hasamat), de sehogyan sem látták ugyanazt, amit Dr Pontjó felfedezett. Illetve Ők is láttak valamit, de nem gondolják, hogy bajt jelenthet. Füleske sokáig nem fordult úgy, hogy egyértelműbben megmutassa a kérdéses területet a kis hátán, így a doki a "nem egyértelmű" kifejezést diktálta be az asszisztensnek, majd, mintha csak minket akart volna egy picit megnyugtatni a Migyerekünk, hirtelen csinált egy bukfencet, s a genetikus felemelte a mutatóujját, s odaszólt a hölgynek, hogy törölje ki az előző mondatot, mert nem mondhatja biztosra, hogy nincs ott gond, de szerinte nem látszik komoly rendellenesség, talán a köldökzsinór egy darabja lehet az, amit másnak láttak. Mint egy gejzír, úgy törtek fel belőlem a könnyek, s egy pillanatra megszorítottam az orvos pocakomon nyugvó kezét. Két hét múlva talán biztosabbat tudnak mondani.

Búcsúzoul neki is elmondtuk, hogy este még megyünk Dr Pocakszúróhóz, aki elismert genetikus, mert eredetileg a magzatvízvétel miatt hívtuk fel. Mire felhúzott szemöldökkel azt kérdezte, hogy minek akarjuk elvégezetetni a vizsgálatot, amikor kockázatos, és az összes eredményem nagyon jó??!!! "Hát azért, mert a doktorúr mondta legelőször, mikor az istenhegyin jártam, hogy a korom miatt érdemes lenne elmenni!!??? Meg azt is, hogy ez csak 87%, és mi lesz a 13%-kal???"-válaszoltam meglepetten. "De akkor még nem tudtuk, hogy ilyen jók lesznek az eredmények...."

Dr Pocakszúró  megnyerő, kellemes, komoly ember, rendkívüli szaktudással és tapasztalattal. Kipakoltuk elé a fotókat amit a kórházban készített az orvosom, meg a genetikus jelentését, pasi pedig elmesélte az ottani és az istenhegyis vizsgálatot is, ki mit látott, mit mért, mit gondolt, mit javasolt. Majd kiterítettem a két kombinált teszt eredményemet is az asztalára. A fénykép alaján nem gondolja Ő sem, hogy komoly rendellenességről lenne szó, de kizárni sem tudja, így holnap korareggelre berendelt minket a kórházába, velünk fog kezdeni valami szuper gépen, s ott lesz egy szakértő kollégája is, aki szintén megnézi Füleskét, s utána összeülünk. Hozzátette, hogy ugyan a hirtelen felmerült probléma mellett most nem elsőrendű kérdés, de annak ellenére, hogy Ő közel 20 éve vesz mintát a kismamák magzatvizéből, és még sosem vetélt el senki, nekem mégsem javasolná, mert megnyugtatóak az eredményeim (Dr Pontjónak gyanus problémát a pocakszúrással nem lehet kiszűrni).

 Borzasztóan félek.