Azt sem bánta, hogy jóval éjfél után, a huszadik helyről (a százötvenből) esett ki a pókerasztal mellől egy rossz blöff után, pedig máskor ilyen esetben hosszasan bosszankodik, de tegnap alig várta, hogy kipróbálja az új autókánkat sötétben, kihalt éjjeli utakon suhanva jöhessen hazafelé.

Megint magasra nyújtózkodtunk, ismét egy újabb hitelt vettünk a nyakunkba, de abban az autóban gurulunk, amelyikre mindketten vágytunk, s nem kötöttünk kompromisszumot, nem elégedtünk meg azokkal a típusokkal, amelyeket minimális banki kölcsönből elértünk volna, de mégsem lett volna szerelemvásárlás.

Hétfő óta nem tudunk betelni a finom kis gombocskákkal, az elegáns belső kialakítással, a furmányos kis kényelmi megoldásokkal -s bár a kolléganőm rosszindulatúan kinevetett, hogy az még a húsz évvel ezelőtti kocsijában is volt-, nekünk igenis újdonságnak számít az esőcseppérzékelős ablaktörlő is, és minden újabb felfedezés örömet okoz:-)

Szerettük a nagyhondát is, aki három éven keresztül furikázott minket, de egyrészt nem mertem vezetni a böszmesége miatt, márpedig ideje lenne végre megfognom a kormányt, másrészt pedig annyit hajtottuk, hogy most még kevesebb fájdalommal lehetett kiszállni belőle. Ami még lényeges különbség, hogy az három ajtós volt csupán, míg az újkocsi kettővel több.

A nagybors kényelmes, biztonságos, szép és elegáns, elférnek benne leghátul a kutyák, hátsó ülésen az egyszerlesz gyerekek, s ráadásul beépített hazataláló programja is van, így talán nem veszek majd el a szövevényes utakon.