Biztonsági okokból nem vettem újabb tesztet, nehogy idő előtt nekiessek a pipettával felszerelt kis tasakoknak, amit meg ugye a klínikán adtak holnapi kibontásra, hátha alapon felhasználtam a héten, majd egycsíkosan kidobtam.

A ciklusaim mindig pontosak voltak, 28.-29. napon érkező lajossal, általában előtte fejfájással, sajgó mellekkel, nyűgösködéssel, de a hasam sosem fájt előtte, csak mikor már itt volt, utána pár órával kezdett el rémesen gyötörni. Most viszont már csaknem egy hete fájnak a domborulataim, sehol egy fejfájás, viszont úgy görcsölget a hasam, mint amikor már javában megvan, és a hirtelen, gombnyomásra beinduló álmosság is már vagy hét napja elkap délutánonként.

Tegnap óta szorongva járok a kishelyre, izgatottan vakargatom a fejemet (jaj, ez egy nagyon rossz szokás), hiszen ilyenkor szokott bekopogtatni lajos. Hajnalban felébredtem, s azon agyaltam, vajon kicsoszogjak -e a wc-re megbizonyosodni, vagy szundítsak -e még egy reménykedőset, aztán végül kimentem. Semmi, huhhh.

Hatkor már fügét reggeliztem a fáról, s bizonytalanul átadtam magam a lehethogy állapotnak.....

Délelőtt felkerekedtünk bevásárolni, meglátogattuk a kedvenc gazdaboltosnéninket, aki ellátott minket újabb gombaölőszerrel és gyomírtóval, majd végigjártuk a környék összes gyógyszertárát, de mindegyik zárva tart vasárnap. "Á, nem kell elmenni a nagy bevásárlóközbontba, lemaradsz a talmácsis futamról! Majd hétfőn szerzünk tesztet" - mondtam, mikor Farkas javasolta, hogy kutassunk tovább. Ott kaptunk is, s vettem egyből hármat.

Nem elsőreggeli, hanem sokadik és déli minta volt, nem is fűztem nagy reményeket hozzá, igazából a másnap reggelre fókuszáltam már. Csöpögtettem ötöt, majd félretettem a műanyag kazettát pár percre, s elkezdtem kipakolni a fonott bevásárló kosárból, amit pár hete szereztem a kertészetből.  Ahogy feltéptem az átlátszó zacskót, hogy kitegyem az almákat a gyümölcstartóba, fél szemmel a tesztre sandítottam, és akkor megláttam.... 

"Faaaaaaaaarkaaaaaaaaaaaaaaaaaaaas!!!!!!!!!!" - visítottam, s elkezdtem remegni. Pasi széles mosollyal a fején bevágódott a konyhába, s kezébe fogta a kazettát. "Te is látod? Ott, azt a halványat?" - makogtam, s két kezemmel megmarkoltam a karját, s arcomat a vállába fúrtam. "Ez bizony csík. Halvány, de ott van." -mondta csillogó szemmel. Sírás folytogatott, de nem bírt kijönni. Összeölelkezve ugrándoztunk.

Újra és újra kezébe vette a tesztet, nézegette, s javasolta, hogy olvassuk el mégegyszer a tájékoztatót. A kezem úgy remegett, mint a zselé a gyümölcstortán, nem bírtam kinyitni a papirdobozt....A halvány is eredmény. Talán mert nem reggeli, meg nem első, meg ugye ez még csak a 13. nap, és hivatalosan holnap kellett volna. De ott van!!!!!!! A mi legeslegelső csíkunk!!!!! Összefonódva boldogoskodtunk a konyhában.

Fa tálcára pakolásztam a sajtokat, felvagdostam a paradicsomot, paprikát, elkészült a jeges ananászlé szívószállal, s közben rápillantgattam az aliglátható vonalkánkra, hogy ott van -e még. Ott bizony.

Mámorosan reggelizünk. Beleharap a paprikába, s rámkacsint. Kenyerére vajkrémet lapátol, majd megszorítja a combomat. Óvatos vagyok, visszafogom magam, s még fel sem tudom fogni, vagy csak nem engedem meg magamnak. Talán holnap reggel, ha megint csíkos lesz. Vagy majd a vérvétel után, ha a doki is rábólint. Még olyan nagyon halvány.