Mintha csak a kedvemet keresné, vagy tán megbecsülésre vágyik, s hogy kellőképpen értékeljük a termését, de minden évben ugyanezt a forgatókönyvet tartja. Először csak egyet ad. Hetek óta körbejárom, szemügyreveszem a zöld gömböket, melyek közül a legtöbb már hatalmas lufivá puffadt, de csak nem akar belilulni egy sem.

Tegnap este, a viharfelhőket kémlelve megpillantottam a legelsőt, az egyetlent ami megérett, sietve beharangoztam a szezon kezdetét pasinak, de a gyümölcsöt meghagytam másnapra, hogy hagyományörzősen, hálóingben, borzas fejjel tépjem le a fáról, s élvezettel egyem meg reggelire. Finom volt!