Rohantam a pillanatelkapó gépemért, de mire visszaértem a teraszra, a felhők rátelepedtek a káprázatos szivárványra, s csupán egy darabkája látszott, az is csak homályosan.
Félelmetes, vihar előtti csönd és sötétség nehezedett a dombra, pont olyan, mint az ámerikai katasztrófamozikban, mikor várod már, mikor esik a mellékszereplő fejére egy meteor, vagy omlik le a százemeletes felhőketkarcoló, vagy megindul egy gigantikus hullám a part felől.
Dézsából öntötték a fejünkre, majd tíz perc múlva furcsa fátyolon át tűzött a nap, amitől haragos zöld színű lett a fák lombkoronája, aztán ismét szétszakadtak a felhők. Egész éjszaka haragos szél fújt, de szerencsére a beharangozott fatépdesős erejű vihar minket most elkerült.
