A kezdődő, enyhe fejfájást ezúttal nem folythattam el semmiféle csodabogyóval, hiszen a tizedik napon jártunk csupán, de reméltük, ott lakik már a pocakomban a szederkinézetű pirinyóság, akiért inkább elviselem a kínzó fejfájást, minthogy enyhülést keresve a gyógyszerrel ártsak neki. Egész éjjel virrasztottunk. Én sírva vártam a megkönnyebbülést, Ő masszírozta a fejemet, simogatta a hátamat.

Délelőtt betelefonált a klínikára, elmondta, hogy erős migrén gyötör, nem bír így látni, s bár elolvasta az összes általam használt bogyó tájékoztatóját az interneten, s látja, hogy egyiket sem javasolják pocakosoknak, nem bírja nézni, ahogy szenvedek. Azt javasolták, vegyem be azt, amelyiket szoktam, mert ezzel a gyötrődéssel többet árthatok, mintha legurítok egy bogyót a torkomon. Így is tettem. Ahogy a borús felhők közül előbukkant a nap, egy fél óra múlva ernyedten, megkönnyebbülve feküdtem az ölében a napsütötte teraszon.

"Szerinted ez a lajosféle fejfájás volt, csak nem kaptam el gyógyszerrel?" -néztem fel rá, fejemet a térdén pihentetve. "Nem lehet, hogy a szélvihar miatt kapott el a komisz migrén?" Sokáig nem válaszolt. Éreztem, nem akar elkeseríteni, de már nem hisz olyan mélyen abban, hogy apa lesz, mint ahogy eddig. "Talán csak a vihar." -mondta, s végigsimította a hajamat.

Másnap hajnalban rossz álomra riadtam. Odébbtúrtam a paplnat, amit tegnap vacogva ismét elővettem és visszabújtattam a huzatba, most meg már megint megizzaszt ha rámtekeredik, kihámoztam magam belőle, s üldögéltem egy darabig az ágy szélén. Az esőcseppeket hallgattam. Félöt. Farkas oldalára fordulva, mélyen aludt, s a kutyák is kényelmesen, elnyúlva horpasztottak az ágy végében.

A fűszőnyegen lépdelve már éreztem, amiről a fürdőszobába megbizonyosodtam, de míg odaértem, ökölbe szorított kézzel mormoltam magamban "légyszinelégyszine". Mindhiába.

Visszabújtam az ágyba, óvatosan megérintettem a karját, felriadt. "sajnos megjött a lajos"-suttogtam halkan. "Ó a fenébe" - mondta, s a fülem mögé tűrte kócos hajamat. Egymással szembe fordulva feküdtünk az oldalunkon, fejünk alá gyűrt párnával, szemünket a másikéba fúrva, s az arcomat simogatta. "Biztos voltam benne, hogy sikerült" -szólalt meg később, s ujjbegyével elkapott egy legördülő könnycseppet az orromról.