Egyik kezével a bokámba csimpaszkodik, a másikkal a nadrágom derekát szorongatja, miközben fejjel lefelé lógok a tó felett, nyújtózkodom a metszőollóval, s esetlenül próbálkozom eltávolítani az elérhetetlen, elszáradt növénydarabokat. Kihalásztam néhány algagombócot, de a nádak többségét még ilyen speciális formációban sem voltam képes levágni. Ide tóbagázológatya kell.
Joepapa borrbarátja tegnapelőtt meg is lepett minket egy cuki kis darabbal, melybe mindketten beleférünk (na nem együtt, bár egyébként igen tágas), s kedvünkre belemerülhetünk a vízbe anélkül, hogy eláznánk. Azonnal lecsaptam rá, ledobtam a szoknyát és a lenge kiskabátot a földre, hogy felpróbáljam a csizmával összeforrasztott, tégla alakú, vállraakasztós műanyagszerkót, amiben még az én méretes püspökfalatom is eltéved:-)
Mint Ferdinánd bohóc gyermekkoromból, olyan hatással voltam a többiekre, ahogy esetlenül, kacsamód közlekedtem a trottyos gumicsizmában, gatyába dugott karokkal (s mivel arcátlanságomat továbbra is őrzöm, csupán ezt az egy képet tehetem be, pedig Joepapa készített jópár ennél sokkal röhejesebbet is).
