Idáig hallottam a fanfárokat, mikor a "na?" meg a "hm?" és a "ténylegvoltál" kérdésekre bólogattam, igenlő válaszokat küldtem szekálós ámde kedves barátosnéimnek, akik közül akad néhány, ki még most sem hisz nekem, s papirokkal kell majd igazolnom, hogy pedig de.

Valóban, sokévnyi sunnyogás, halasztgatás, lemondás és mellébeszélés után, alaptalan félőshelyekerülős viselkedésemen túllépve tegnap este bepillantást engedtem egy vadididegennek az általában eltakart alvázamba.

Azt hiszem, Peni az összes levelezésünket elraktározza egy mostanra már bizonyára alig becsukható kissárgabőröndbe, hogy később jókat derüljünk a badarságainkon, vagy hogy a szemünkbe világítson egy adandó alkalommal:-) Én nyilván már külön fejezetet kaptam nőturkász témakörben, "hogyan vegyük rá Piroskát a vizsgálatra" címmel, ami tartalmaz kedves kérleléseket, fenyegető beszólásokat éppúgy, mint nemakarlakijesztgetnide... történeteket, megfélelmlítő adatsorokat, cikizősmacerálásokat, s Meskével nem riadtak vissza az erőszakos tervszövögetéstől, sőt, még a megzsarolásomtól sem.

Számtalanszor bejelentettek már az általuk nekempotjónak vélt orvoshoz (amit rendre lemondtam), kikeresték a neten a fényképét (mindegyikre ráztam a fejemet valamiért), hogy megnézzem, elég ronda -e, nem túl fiatal, nem nyálasan bizalmaskodó, nem mesél tolakodós vicceket a vizsgálat alatt, de nem is fagyosan kuka, meg azért rettentő szimpatikus is. Készítettek róla jellemrazot, elemezték a rendelőt, hány lépésre van az öltöző a tárogatószéktől, van -e asszisztense a vizsgálóban, hol kell fizetni, hány percig tart a cicitapogatás, stb. Mindenre türelmesen és a legapróbb részletekre kitérve válaszolgattak.

A helyzetet Lius elégelte meg leghamarabb, ezúttal egyáltalán nem mondta, hogy mókás vagyok......Bejelentett az övéhez, és mikor azt lemondani készültem (egyszer azért megtettem, igaz, nem is rajtam múlt egészen), lefagyott a telefonvonal közöttünk, s úgy éreztem, jobban járok, ha mégis elmegyek:-)

Rutinosan készített nekem egy pontos leírást, hányat kell lépnem a kertkaputól a rendelőig, mit mikor vegyek le magamról, kinek adjam a kartonomat, meddig kísérhet pasi (aki ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen), levegyem -e a zoknimat vagy sem (szerintem röhejes kisbugyiban és térdzokniban flangálni...), szóval nem is nagyon maradt kérdésem, sem pedig kifogásom (ha megengedi majd, beteszem a levelét később).

Nyilván röhejes vagyok, hogy ennyire óckodom ettől a vizsgálattól, túúúúdom....Mellesleg még jó, hogy a szigetes játék elején ezt nem vallottam be, csak a darura tértem ki, mert akkor lehetséges, hogy alkalmasságinőgyógyászati vizsgálattal kezdődött volna a túra, s már az elején visszafordulok:-)

A doktornő -merthogy az eddigi heves tiltakozásom ellenére, hogy duplanőgyógyászhoz márpedig én nem megyek, csakis férfi nézhet oda, ha már muszáj, szóval Lius unszolására változtattam az álláspontomon- pont olyan, mint ahogy a külön nekem készített kézikönyvemben szerepelt: kedves, humoros, megértő, feszültségoldós, óvatos, bájos jelenség. 

Tarottam tőle, hogy a "mikorakarszülnimár" kérdésnél megkapom a magamét, ha nem azt válaszolom, hogy azonnyomban, aztán jön a "harmincontúl már mire vár kisanyám", meg az "ennyi meg annyi szövődmény, teatyaúristenmitgatyázik", de meglepetésemre azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van nálam (remélem így is van, mert persze az eredmények csak két hét múlva érkeznek), és ne aggódjak, ő negyvenévesen szült...

Na és akkor most szeretnék megkönnyebbülni, de a lányoktól jönnek ezek a kérdések, hogy "nadekukkerral sem nézett be?" meg "uháskukkantás sem volt, ajaj"....Hát nem. Úgyhogy most pont olyan, mintha el sem mentem volna, kezdődik előről????