Az elmúlt tizenöt év alatt, mióta együtt gurulunk az utakon legalább ugyanennyi autó volt a fenekünk alatt, ha nem több. Volt közöttük szétesőstrabant a legelején, aztán kedvenc, öreg terepjárósvillantós, ami már akkor a tizenegyedik születésnapját ünnepelte, amikor megvettük, meg vadiúj részletfizetős ezüstvillám amit mégsem szerettem, családinagyböhöm, amellyel körutaztunk kettesben míg el nem lopták a házunk elől.
Most megint itt állunk, hogy deakkorhogylegyen? Eladjuk a mostani nagyot (amit egyébként sem merek vezetni, olyan böszme), vegyünk belőle egy piciautót, amit én fogok kormányozni Farkas mellett, hogy belerázódjak? Legjobban egy kisborsot szeretnék, de elvetettük, mert kitűnő választás második autónak, de első és egyetlennek semmiképpen sem (dombtetőn lakunk, lassan családalapítunk talán, stb).
Úgyhogy most megint nyakig benne vagyunk az autóválasztásban.
