Ha kiszúr valamit a polcon, komód tetején, asztalon, konyhapulton, megáll előtte, majd feszülten figyeli a céltárgyat. Mikor úgy látja, senki sem veszi észre, halkan morog, nyüszög, hátha felfigyelünk rá. A harmadik fázisban már "mutogat", vagyis szaladgál a megfigyelőállás és a lábunk között, felszólítva minket a terepszemlére.
Nem mindig egyértelmű, mi az, ami felkeltette az érdeklődését, ilyenkor felemeljük, hogy mutassa meg, mit szeretne. Most éppen Lius nőnapos virágát pécézte ki, amit addig fixírozott, míg végül megmutattam neki közelről. Letettem a földre, hogy lássa, ez nem egy izgalmas labda, vagy sípolósjáték. De úgy tűnt, Bendőzt mégis megfogta valami benne, mert rögtön böködni kezdte az orrával, mire a pozsgás visszavágott, s beleszúrt a szimatolójába. "Fúúúúúj, nem szabad, ez nem a tevirááágod!"