Téves az a feltételezés, miszerint álmodozva lődörögtem a folyosón, megbotlottam egy meglazult padlólapcsücsökbe, melynek következtében irányt változtattam, s arccal előre végigszántottam a rücskös tapétát.

Azok sem nyertek, akik huncut kuncogások közepette arra tippeltek, hogy túl sokat jártattam a bagólesőmet, idegeire mentem egy agresszív természetűnek az utcán, aki behúzott egy jókorát a szemem alá, de elvétette egy kicsit. Meg még az sem igaz, hogy álmomban vadul vakarózni kezdtem, s lehántottam róla a bőrburkolatot, vagy vendégségben, teljes puccban lezúgtam az izléstelen és durva padlószőnyeggel borított lépcsőn, s féltve a kristálypoharat inkább állal tompítottam.

Akkor nem is éreztem, csak rögtön utána. Mint aki egy egész méhkaptárral vadromantikázott a réten, égett, csípett, sajgott a szám körüli terület. Éjjel még szemrevételeztem a fürdőszobában, de akkor még nem volt annyira vészes a helyzet. Szombat reggelre viszont rengeteg kis vörös ponttá érett, mintha lehorzsoltam volna, belilult, majd besebesedett.

Most megfizetek a bűnös csókokért. A borostája teljesen ledörzsölte a bőrt az államról. Úgy nézek ki, mint az öreg Márinéne, akinek vénségére kinőtt a szakálla....(emlékeztet azokra a távoli vidéki rokonnénikékre, akiktől frászt kaptam kislánykoromban, mikor megpusziltak, s megszúrtak a sörtéikkel..)

Folyamatosan nézegettem a tükörben, de ha nem teszem, úgyis láttam a szemében, hogy mit sem változott a helyzet, mivel rendre fürkészte az állam állapotát, visszafolytott kacagással, cinkos pillantással, mintha még büszke is lenne arra, hogy ott járt, Ő volt az, ki megbélyegezte asszonyát???!!!

Átmentünk és leteszteltük Anyiékon, mennyire szembetűnő a helyzetem, melynek eredménye: ahogy a csengetésre kiklépett a kapun, tizenöt méterről való azonnalikiszúrás, úristenmitörténtveledmeg jajveszékelés. Ezek szerint elég feltűnő. 

Namost az állon égtelenkedő, azt majd' teljesen beborító barna-fekete-kék rémületet elfedni nemigazán lehet, mivel ha ragtapasszal akarnám eltűntetni a méretes felületet, az egész mesefilm szereplőgárdája ott sorakozna egymás mellett, a mikiegértől a kékelefántig. Megoldásként felmerült még: 

-orr alá felhúzott garbó

-folyamatosan odatartott könyv vagy irodaifontospapir

-gondolkodást imitáló, állvakargató kéztartás, üléskor folyamatos könyökléssel kombinálva

-háromszögbe kötött kendő, avagy banditasál

-falhozlapulós közlekedés, kiegészítve az éppen arrajáró hátához való tapadással, ha pedig muszáj beszélgetni, olyan közel állok hozzá, hogy az orrunk összeér, így tuti nem lát le az államig

-egyszerűen ki sem kelek az ágyból, s fejemre húzom a paplant, amíg le nem szárad a szakállam. Nekem ez tetszett a legjobban.

De ezeket végül elvetettük. Felnőtt nő vagyok, nem futamodhatok meg ilyen egyszerűen.

Úgyhogy ki kellett dolgozi egy hihető, és kevésbé égetősdi magyarázatot arra, mégis mit műveltem magammal a hétvégén, ami a következő lett: új kenceficét használtam, marha drága volt, de mégisl bedurrant  tőle a képem (mivel egyik gyrátót sem kívántam befeketítetni, egyelőre bevették, hogy nem tudom melyik az, ajándékba kaptam....). Csak benfenteseknek tártam fel az erkölcstelen valóságot..... 

Lábjegyzet Pasihoz: "Nehogy azt hidd ám, hogy megúszod az esetet egy bűnbűnós borotválkozással! Vezekelned kell!"

:-)