Útban az iskola felé elosztogattam az uzsonnámat a kóborkutyák között, aztán kaptak belőle a kerítések mögül lelkesen csaholó farokcsóválók is, de mindez nem pótolhatta a sajátkutyát, amire mindig is vágytam. Elképzeltem az én négylábúmat, ahogy rámemeli majd a szemét, összebújva alszunk, odafúrja a fejét az enyémhez, ha szomorú vagyok, ahogy szaldunk az utcán, bírkózunk a földön, s tudtam, mennyire nagyon rajongunk majd egymásért. Alficival minden kutyásálmom teljesült.
Tárgyaláson ültem, mikor telefonhoz hívtak. Alig bírt megszólalni, kereste a szavakat. A könnyeit nyelte. "Két hónap????? Hogy ennyi ideje maradt?.......... próbálj megnyugodni, este megbeszéljük.." Próbáltam, de nem ment. Az öltönyös fiatalmeber megértő volt.
Már két év telt el azóta, hogy az eborvos tájékoztatta Farkast Alfiból eltávolított orrpúp rosszindulatúságáról, s a vele még együtt tölthető időnket két hónapban maximalizálta. Lekopogva írom le, de szerencsére jól van.
Igyekeztünk nem előtte sírni, mikor megtudtuk az eredményt, amit akkor el is hittünk, s elképzelni sem tudtuk, mi lesz velünk nélküle. Hálával tartozunk a kutyaszőrfazonoló barátnőnknek, aki nagyon sokat segített mindannyiunknak.
Pár évvel ezelőtt Alfici egyre sűrűbben tüsszentett, s akkorákat, hogy már megtanult előre felkszülni és kitámasztani magát a lábaival. Vittük mi mindenhová, meghallgattunk rengeteg szakvéleményt, adagoltuk neki a különféle gyógybogyókat, melyek bevétele szerencsére nem okozott komolyabb gondot, mert Ő olyan, mint egy kisporszívó, mindent beszippant, ami ehetőnek tűnik. Aztán már váladékozott is az orrmánya, mintha megfázott volna, s komolyan küzdött a levegőért, ami már alig tudott átpréselődni az orrjáratain. Állítólag a kutyák csak akkor vesznek levegőt a szájukon keresztül, ha melegük van, így aztán addig próbálta szívni az oxigént szegénykém, amíg végül, egy-egy küzdelmes levegőharc után kiklaffantotta a száját.
Egy év alatt látta tizenkét orvos, szedett tizenötféle bogyót, köztük olyan durvákat is, amitől bepisilt, de kísérleteztek rajta, hátha attól majd kiderül, merrefelé kell tapogatózni. Vittük sepciális kutyaröntgenre, száloptikásbekukkantásra, de semmi eredménye nem volt, a helyzett csak romlott. Mindezek ellenére Ő továbbra is ugyanolyan életvidám csóvamester volt, mint azelőtt, és az étvágya miatt sem aggódtunk, mert annyit evett, mint egy elefánt.
A kutyafodrászoló barátnőnknél jártunk, aki imádja Alfót, s folyton azt hajtogatja, hogy bekeni a köztünk lévő utat szalonnával, hogy a kedvence átbaktasson tőlünk hozzá. Nyírás közben vagy Ő puszilgatja a kutyánkat, vagy Alfici nyalogatja az Ő kezét, mert Ő egy szeretetgombóc, akinek folyamatosan szüksége van ennek sugárzására. Szőreltávolítás közben megmutatta egy doktornőnek, aki elirányított minket egy újabb helyre, s javasolta, bármennyire durva műtét, de mindenképpen ki kell tisztítani az orrjáratokat, mert így az erölködéstől hetek kérdése, és rámegy a kutya szíve.
Így jutottunk el oda, ahol végül megállapították, hogy egy nagy púp lehet a baj okozója, s vállalták annak eltávolítását. Közölték velünk, hogy rendkívül kockázatos eljárás, próbálták elmagyarázni, mi fog történni, és készüljünk fel, hogy rettenetes állapotban lesz a kutya egy jódarabig....Tulajdonképpen a fekete gömböc nózától majdnem a feje búbjáig vágták és kipucolták a járatokat, majd betömték egy-egy gézcsővel, amin keresztül napokig távozott a vér. Az arcát leborotválták, lekenték valam fehér fertőtlenítővel, s az egész kutya egy nagy varrás volt....rettenetesen nézett ki.
Két napig feküdtünk a kosara mellett, simogattuk, hallkan beszéltünk hozzá, de meg sem mozdult, csendben szenvedett. Anyi hozott át neki meleg húslevest, főztünk ki neki a kedvenc virslijéből, de még csak vizet sem ivott. Borogattam a száját, s beletuszkoltam pár csepp folyadékot. Nem is pisilt. A harmadik napon aztán óvatosan elkezdte nyalogatni a kezemet! Ölbe vittük ki a levegőre, hogy elvégezze a dolgát, s boldogok voltunk az első pár kipréselt csepptől… Lassan megkóstolta a húslevest, bepusszantotta a virslit, s úgy éreztük, túlvagyunk a nehezén………
Ekkor jött a varratkiszedés, s mikor már a leborotvált pofijára is elkezdett visszanőni a szőr, elkészültek a kiműtött aljaspúp eredményei, amit akkor közöltek, mikor Pasi és Alfici megkönnyebbülve, hogy túlvagyunk az egészen, bementek az utolsó ellenőrzésre…..Nita, az ebfodrászoló rázott fel minket, mikor bőgve hívtam fel az eredménnyel, hogy szedjük már össze magunkat, nem így megy ez, és sosem szabad feladni. Tessék kutatni, keresni az egyéb megoldásokat, s ami a legfontosabb, a szeretet gyógyít! Így találtunk rá egy embereknekvalós természetes gyógybogyóra, amit már két éve megállás nélkül adagolunk neki, a saját döntésünk alapján, s az általunk megállapított mennyiségben.
Tudom, hogy Ő sokak szerint „csakegykutya”, de a többéves tortúránk alatt rá kellett jönnöm, hogy nem jön könnyen a segítség, és hiába várnám el, hogy úgy foglalkozzanak velünk (legalább akkor, ha fizetünk is érte….a műtét maga pl. 45 ezer volt, de nem is akarom felsorolni az összes vizsgálatot, amelyekért fizettünk) , mint a Doktorház a tévéből, hiszen az csak egy film. Vajon az embertorvosolók is hasonlóan állnak az okok felderítéséhez és a gyógyításhoz???? Ha nem vagy elég erőszakos, nem kutakodsz az interneten, nem kérdezősködsz lépten nyomon, nem képzed ki magad, nincs pénzed, akkor elvesztél?
Hazaküldtek minket a két hónapnyi idővel és kész.
Nem mondták, hogy a kutya orra innentől mindig olyan lesz, mintha náthás lenne, ha nem tisztítjuk, ugyanúgy nem kap majd levegőt, de hogyan és mivel?, és kiszárad, mint a sivatag, talán kenni kéne, hogy ne repedezzen be, de mégis mi a jó kencefice egy kutyaorrnak??? Magunknak kellett rájönnünk mindenre, kitapasztani, mi az, ami használ.
Két éve nem töltöttünk egyetlen éjszakát sem a házon kívül (legkésőbb hajnalra már otthon vagyunk), nem utaztunk el, mert minden nap pucolni kell Alfici orrát, ami másnak gusztustalan, mi pedig boldogok vagyunk, hogy csinálhatjuk, hiszen azt jelenti, hogy itt lehet velünk és jól van. Vettünk egy gyereknekvalós orrszippantókészüléket, az bevált. Körömvirágkrémmel kenegettük a fekete gomborrát, de nem volt olyan hatásos, mint a szőlőzsír, amit mostanra a napi szertartás része lett. És ott van a kapszulába zárt gyógynövénybogyó, amit szintén minden nap megkap. Na és a szeretet, amit hatalmas adagokban jutattunk neki.
Körülbelül egy éve voltunk a kórházban vele, az ebdokinál, aki anno megműtötte, s amikor megvizsgálta, csodálkozva megállapította, hogy a két hónap helyett eltelt már bizony egy év is, azt mondta, talán nem volt jó a púpelemzési vizsgálat, biztosan mégis jóindulatús púp volt, ez lehet a magyarázat…….Mindenki másban hisz.
De ami a lényeg. Hazafelé a kezemben szorongattam a jelentést, amit megkaptunk, s amire ennyit írtak: „Jóállapotban lévő”
