Édes mogyorókrémre vágyakozom. Nagyon. Mindig is izgatott, hogy meg bírnék -e enni belőle egy egész bödönnel, de sosem próbáltam ki. A bűnösélvezetek listámon szerepel, vastag, piros betűkkel szedve, hogy messzire elkerüljem a kísértést. Kerülöm is, de akkor meg mégis miért kísért?
A piroszászlós napok előtt különös erővel tör rám a rémes mogyorókrémvágy, s elképzelem, ahogy törökülésbe helyezkedem, lassan lecsavarom a műanyagtetőt, de olyan finoman teszem azt, hogy ki ne hagyjam, amint kipukkan a légmentesen záró fóliatető, apró pici szisszenést hallatva, s csukott szemmel kivárom, míg orrom végét elérni az édes illat.......Majd belemeríteném a nagykanalat, s már nem lenne megállás.
Sosem tettem meg. Talán ha mégis engedélyezném egyszer magamnak, megszűnne a vágy..... Vagy belesüppednék az édes bűn mogyorókrémmocsarába örökre?
