A villanykörtéink többnyire lámpabúrára várnak még, sőt, van ahol csak a kék- meg zöld műanyagborítású drótok lógnak ki a falból, fekete ragacsosszalaggal elkötve. "Na és, nagydolog, majd egyszer lesz lámpátok is mindenhol!"-mondaná a nagyim.

De van viszont számtalan -ráérősnek tűnő- kedves apróság, amire régen rábukkantam már, jóleszmajd valahová alapon, mert kezembekerültek, s mert annyira megtetszettek, hogy nem bírtam elengedni őket. Külön boldogság, mikor megtaláljuk némelyiket egy szekrénybe eldugva, vagy hirtelen bevillan, hogy pontjólenne valahová, s a végleges helyükre kerülnek, ahogy múltkor a fogasok is (Rácuppantam a fogasokra, akasztókra is. Súlyos. Ma jöttem rá, hogy az, amikor bementem egy bájos kis boltba, ahol alig bírtam lebeszélni magam a fogasokról, s már a harmadikfélét tettem vissza, erősen koncentrálva, s magamban mormogva "nemvehetedmeg, nemveheted meg"....Különösen az kellett volna, amelyik kopott deszkás volt, rajta három vas, s még valami sprágaféle is tekeredett rajta.....)
  

Szeretem kivárni a megfelelő darabot, a tökéletesen nekünkvalósat, ami mintha régóta arra várna, hogy ő legyen az i-n a pont, s általa váljék tökéletessé a szoba, vagy annak egy szeglete. Legyen szó kisdolgokról, vagy nagydolgokról. Minden tekintetben.

Vagyis nézzük a wc-t (az alsót, ami különállós), ami szinte majdnem elkészült. Majdnem.

Mennyien akartak már venni nekünk papirtartót, hogy ne a földön tornyosuljanak a gurigák, s cukkoltak minket rendre, hogy még mindig nincs meg a megfelelő darab, meg miért nem jó nekünk ez vagy az, s Anyika is lebeszélte már párszor Joepapát, hogy meglepjen minket egy általa kiválasztott "pofás darabbal". Mert a gurigakarnak még ott is passzolnia kell a kilinccsel, mert nehogymárne?

És igen, megtaláltuk!!!!!!! Kisdolog, tudom, de pontosan olyan, amilyet elképzeltem, kellemes kis csokrot alkot a kőkaspóval, melyben pinduri levelű növényke fut lefelé, illik a matt kerámialapokhoz, a vaskos faajtókhoz, melyeket úgy csinálttam, mintha csak egymás mellett álló deszkákból lenne.

Mikor pasi felfúrta az új szerzeményt, rögtön eszembejutott a régóta jobb napokra várakozó tükör, s feltúrtam érte a komód alját, hogy felkerülhessen a falra ("Minek a wc-be tükör? Szuper, nézhetem oldalról a fejemet pisilés közben. De ha akarod, felteszem neked"-csúfolódott-majd miután felszögelte, minden egyes látogatás alkalmával lelkendezett, hogy mennyire nagyonjó, majd mikor én jöttem ki dolgom végeztével, rákérdezett, hogy ugyemilyenjó a wc-nk hangulata.....).

Na igen, ahol a kisdolgok és nagydolgok születnek, még onnan is hiányzik a lámpabúra, de a hangulata....kifogástalan.