A kandallóban narancssárga lángok járták ősi táncukat, s pattogtatták a délelőtt felaprított fahasábokat, s még a vasajtót is feltoltuk, hogy érezzük a tűz melegét.

A szokásos karácsonyi menetrend szerint délelőtt mindketten elindulunk -én a napot a családommal töltöm négyesben, Ő pedig a mamájánál ebédel, majd az estebédet már a papájáéknál tölti-, s csak este találkozunk, mikor értem jön Joepapáékhoz, ahol közösen kibontjuk a csak neki- és kettőnknek címzett ajándékokat, majd hazafuvarozzuk az öcsémet, aztán végre megérkezünk a mézeskalácsházikónkba, ahol az ebek és a madarak már türelmetlenül várnak ránk.

Mint egy lelkes lámpagyújtogató, végigszaladtam a lakás minden pontján bekészített gyertyákon s fényt varázsoltam rájuk, bekapcsoltuk az apró füzéreket, Farkas a kosárba felaprított rönkökből sajátos technikával épített kupacot a tűztérben, s kisvártatva felizzott a kandallóban a tűz.

Minden évben bővül a haranggyűjteményünk egy különleges darabbal, amely karácsonykor főszerepet kap, s csilingelésével jelzi az ajándékbontogatásunk kezdetét. Lekuporodtunk a fa alá, s néztük a lángok által megvilágított, masnival átkötött dobozkákat, s egymás várakozó, mosolygós arcát.

Egyenként bontottuk ki a meglepetéseket, felolvastuk a képeslapokat, minden leleplezés után összeölelkeztünk mindahányan, mi ketten és a kiváncsi szőrgombócok, akik az ajándékok körül szimatoltak, s bár nem értették a felhajtást, ők is kértek a szeretetünkből.

Későre járt már. Álltunk az teraszajtónál, szorosan egymás karjaiba gubancolódva, néztük a hófehér kertet, a zúzmarás fákat, a jeges tavat. A csöndet csak a tűz hangja törte meg. Arra gondoltam, vajon tényleg ott állunk a házunkban, mi vagyunk azok, vagy az agyam csalfa, csúfos tréfát űz, s csak én látom a filmemet? S ekkor, mintha csak giccses befejezést szerettem volna a mozifilm ezen jelenetéhez, s egy intésemre beindultak volna a műhófújók, apró hópelyhek kezdtek el szállingózni az égből, s táncolva ereszkedtek le a földre............