Az igazi tesztelés holnap lesz, hiszen a jótanácsok szerint a linzernek állnia kell legalább egy napot, de azok szerint, akik nem bírták kivárni ezt az időt, már most is nagyon finom.

Túúdom, hogy nem egy bonyolult süti ez a linzer, de valahol ugye el kell kezdeni, s mivel Farkasnak ez az egyik nagy kedvence, s eddig fehértálcás előrecsomagolttal kellett beérnie, úgy döntöttem, nekiveselkedek.

Hozzávalók:

250 g liszt

80 g cukor

180 g sütőmargarin

3 tojás sárgája

reszelt citromhéj

csipetnyi só

lekvár

Mivel nekem kevésnek tűnt az egy adag, mindenből duplát számoltam, s így már az elején sikerült is elbaltáznom az első adagot, mondhatnám, még a rajtnál bebuktam....Merthogy a 80 g cukor helyett a vajadagot véltem cukornak, s a megduplázot 360 g margarin helyett ugyanennyi cukrot nyomtam a liszt tetjére....Mivel már összekeveredett a két alapanyag, már visszaszedni sem tudtam, ha meg mindent ugyanilyen arányban növeltem volna, kb. 12 tojásra lett volna szükségem...Úgyhogy  ki kellett öntenem. Jól indult:-) Farkas csak feküdt a konyhakövön, s igen jól szórakozott, s nem igazán hitt az eredményben.

Na de itt mégsem adhattam fel, így a végre kimért dupla adag lisztet és cukrot összeöntöttem, hozzá felvertem a hat tojás sárgáját (a fehérjéből rántotta lett az ebeknek reggelire) s belelöttyintettem. A margarint belekockáztam, s hozzáadtam egy kis vaníliát, csipetnyi sót és egy kis sütőport, egy fél zacskónyit (a recept nem írta, de mintha mindenhez szoktak volna adni, gondoltam, nagy baj nem lehet), és citromhéjjat.

Ekkor jön a tuszmákolós részre, amiről eszembe is jutott drága Dagimamám, amikor vaskos kis karjaival gyúrta a finom süteménytésztákat....Igyekeztem az emlékezés könnyeit nem belecsöppenteni a tálba.

Mikor végre bucivá összeállt, betettem egy fóliába, s pihent egy jó órát a hűtőben (amit meg ma sütöttem ki, az egy egész napot), majd Farkas kinyújtotta a deszkán, igazi sodrófával, s kisebb vita alakult ki a kiszúróformákkal kapcsolatban, de végül megegyeztünk, hogy nem lesz fenyőfa alakú, sem pedig medvés (mert milyét szúrjam majd át, mikor lekvárral ragasztjuk össze, talán a szemét, vagy jöjjön ki a hasán??!!nanem), sima hullámosszélű alapokat csináltunk, a tetején lévőkre pedig sziveket vagy kis kört fúrtunk.

Sütőpapirral kibélelet tepsibe sorakoztattuk őket, majd betoltuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, 12 percre. Mikor kihült, az alsó felére lekvárt tettük, s összeragasztottuk egy lyukastetejűvel, majd porcukrot leheltünk rá.

Na ez nekem való süti!!! Gyorsan készen van, lehet szúrkálni, meg ragasztgatni, amit a legjobban szerettem benne, ráadásul még igen látványos is, olyan villantós:-)