Fogom a széles, tüskés tárcsát, ráillesztem a szárító végére, lehuppanok, előredobom a hajamat, és csak fújom a fejemre a meleglevegőt, ahogy otthon is szoktam. Sőt, professzionális környezetben is ugyanúgy meg tudom csinálni:-) Így aztán, ha visszamegyek az irodába, általában alig észrevehető a különbség (egyrészt ezért is lettem önjáró, hogy ne tűnjön fel: fodrásznál jártam), és amíg mások sokkal szebbek lesznek, mikor a fodrásztól kilépnek az utcára, ez rólam nemigazán mondható el.

A hajszínem továbbra is vörösesfahéj, csak a lenövésemet tűntették el, ugyanolyan kunkori, csak a hossza változik egy hangyabokányit, éppen csak annyira, hogy a végei ne töredezzenek, de amit persze pasi rögtön kiszúr, és berzenkedik érte, minden miliméter fáj neki. Nem érti meg, hogy felettem is eljárt az idő, és nem tudom már fenékigérőre megnöveszteni, ahogy a régi szép időkben, hiába is sírja vissza:-))

Egyáltalán nem szeretek fodrásznál üldögélni, amit csakis a jó társaság oldhat fel, kiemelve a fő- és mellékfodrimat (előbbi Ritu, akié a szalon, és akkora nagy fazon, színes egyéniség, hogy nem is tudnám lerajzolni), akikkel ma a születősfeleségek előző epizódjait taglaltuk, és adtuk elő azoknak, akik lemaradtak róla, bár utóbbiak kevésbé élvezték a bemutatót, mint mi:-) Eközben pezsdítő fejmasszázsban volt részem, míg Réku egy vattakoronggal keringett körülöttem, és törölgette a fülemre csöppent festéket, és egészen úgy láttam magamat, mint egy pocsék amerikai film elkényeztetett, semmitsemcsinálós, de pénzköltős főszereplő maca, fején hajhálóval, felette meg hatalmas búrával (tényleg kell olyan alatt aszalódnom, amíg a hajamat a festékben érlelik), akinek egész nap más dolga sincs, mint a szépítőszalonok között libben ide-oda. 

A kollégám szerint (akivel folyamatos vitatkozásban vaguynk tulajdonképpen mindenről, mint pl. amiről írtam már, az internetes második életről, zenéről, stb., és bár hatalmas generációs szakadék van közöttünk a pár év korkülönbség ellenére is, és igen kevés a metszéspont, mégis, egészen szórakoztató beszélgetéseink vannak:-) a hajviseletem a nyolcvanas évek közepét idéző, és frufru nélkül mehetek a süllyesztőbe, teljesen ódivatú ábrázatom van nélküle, mitöbb a Csárliangyalaira emlékeztetem (a régi, megkopott angyalokra, nem a leporolt változatra, ott tuti frufrusak).

Meg is néztem izibe, de ott sem találtam egyértelmű frufrut, másrészt meg egyiknek sem göndör a haja.....Bár talán van bennen valami azokból az időkből...:-)