Rémesen hosszú létra, hanyagul nekitámasztva a falnak, semmi kampó vagy akasztó a tetjén, és az alsó része is sima kétlábon állós csupán. Gubbasztok egy teraszszerű valamin, nagy gondban vagyok, miként kéne lelógatnom a lábamat, hogy elérjem az első fokot úgy, hogy ne dőljön el a létra, mert a felület, ahol éppen tartózkodom, teljesen sima, sehol egy kapaszkodási lehetőség. Lenézek. Legtöbbször várnak rám lent, noszogatnak, hogy induljak bátran, tartják a létrát, de annyira messze vannak, hogy alig hallom, mit kiabálnak felfelé. Ahogy nézem, legalább tizenöt, húsz méter magasságban ragadtam, és valahogy le kell kászálódnom.....A legnagyobb problémám azzal van, hogyan állja biztonságosan a létra első fokára.

Már amikor felfelé kellett mennem, akkor is azon izgultam, hogy majd egyszer le is kell valahogy másznom, de feljutni sokkal könnyebb, mint lefelé. Látom, hogy hajladozik a létra, mert túl magas, és nem elég erős a szerkezete...

Visszatérő álmom ez a létrás, csak a környezet változik, a félelmeim nem (nappal sosem féltem még létrától). A legutóbbi lemászós rettegésemnél egy barátnőmmel (nem emlékszem, ki lehetett, hiába próbáltam felidézni)  voltam egy táborféleségben, ahol létán kellett felmásznunk a fekvőhelyünkhöz, borzasztó magasra. Ráadásul, egyfolytában bámultam a tetőszerkezetet, hogy nem jönnek -e ki pókok belőle, mert gyanus hangokat hallottam a plafon felől, de a mellettem fekvő lány csak legyint, hogy mindig aggódom feleslegesen. Második este felébredek, és látom, hogy leomlott egy részen a vakolat, ahol tátong egy hatalmas lyuk, belőle kimászik egy fekete béka, egy holló, és egy denevér. Körülnézek, de a barántőm már lemászott, és lentről integet, hogy menjek én is utána. Megint jön a pánik, hogy miként jutok le (álmomban ez úgy tűnik, órákig marcangolom magam), de közben elszállt mellettem egy denevér, aki beleakadt az alvástól összekócolódott, hosszú hajamba, jobb oldalra, a halántékom fölé, és nem bírom kiszedni, hiába igyekszem szálanként kiszedni. Próbálok higgadt maradni, de egyre inkább elönti az agyamat a félelem, hogy majd a kapálózó denevérrel a hajamba kell valahogy lekecmeregni azon a rohadt létrán......

Kíváncsi lennék, mindez mit jelet az álmoskönyv szerint, de nem szeretném, ha valami rosszat találnék benne, úgyhogy inkább bele sem nézek. Mondjuk nincs is ilyen könyvünk:-)

Mindig is mondtam, hogy ha eljutnék egy pszichológushoz, úgy örülne nekem, mint Gombócartúr az extra méretű, válogatott svájci vegyebonbon doboznak, tele különleges csokoládékkal.