Már annyira bekunkorodott a körmük, hogy nehézkessé váltak a legegyszerűbb tevékenységek is, mint a csakúgyüldögélés a rúdon, mogyoróevészet, lógás fejjel lefelé a hintáról, és a csőrük is igencsak szúrós lett, így meglepetten pilláztak ránk, ha felszisszentünk, mikor Ők csak kicsit megrágcsálták volna az ujjunkat, ahogy mindig is szokták.Hiába a hivatalosan kinevezett csőrkoptató (többféle is van), a műsorosdió (ami ugye bontatlan, és nekik kell kipilinckázni a belsejét), a természetből levadászott faágak, mégiscsak mesterséges környezetben vannak, és úgy látszik, elkerülhetetlenné vált, hogy felkeressünk egy állatorvost, aki tényleg ért a madarakhoz. Szerencsére vannak kedves madaras cimboráink, és jó kis tollas közösségek, ahol megnyugtató iránymutatásokat szerezhetünk be erről is.
Végül egy közeli, madarasdoktorhoz jelentkeztünk be, hogy a lehető legkevesebbet utaztassuk Bogyót és Kavicsot, ill. Ő volt az, aki rögtön fogadott is minket, én meg már úgy voltam vele, hogy nagyon szerettem volna túlleni a tortúrán, és féltettem a szárnyasokat, de nagyon.
A papagájok körömvágása méginkább megviselt minket, mint a két fehéreb négyemberes, leszorítós patacsippentése........A doktorúr igen kedves ember, ráadásul neki is van nagypapesza (aki ott randalírozik vele a rendelőbe), de a mi két csőrösünk teljesen bepánikolt az eseményektől, és visítoztak rendesen, amitől a mi szülői szívünk csak úgy verdesett hevesen....Sajnos mindkettejük csőre vérzett is egy kicsit, amit azzal a forrasztósizével állítottak el, vagy hegesítettek be, vagy valahogy így, amit a kutyák körömvágásánál is láttunk. Biztosan nem olyan borzalmasanszörnyűséges, mint amilyennek látszik, ugye?
Szerencsére ezen kívül minden rendben van velük, a doktorúr szerint gyönyörűek, egészségesek és büszkék lehetünk rájuk. Na persze azok is vagyunk, bár az érdem a Nagyszakállas Mesteré:-) Javasolta, hogy esetleg próbáljunk meg egy vastagabb ágat keresni nekik, hátha azzal jobban kopik a körmük.
Tartottunk a besértődésüktől, hogy ilyen aljas módon becserkésztük őket egy apró szállítókalitba, majd fehérköppenyesek markába engedtük őket, ahol szörnyűséges dolgokat műveltek velük, mi meg csak néztünk bután, ahelyett, hogy a megmentésükre siettünk volna.....De egyáltalán nem vettem észre rajtuk ilyesmit, talán azért, mert annyiranagyon okosak, és a dokira haragudtak:-)
Előkerestünk két kisebb fűrészt, és felkerekedtünk ülőrudat vágni a pipiknek. Velünk tartott Anyi, aki az M-es méretű Bördinek akart új ágat becserkészni. Mondhatnám, hogy csak úgy találomra kiszálltunk egy fás részen, és vadul szabdaltuk az ágakat a három fűrészünkkel, de nem vagyunk mi ilyen gengszterek. Kimentünk Joepapáék pottyantósvécés telkére, ahol ugyan lakni sosem lehetett, mert csak egy deszkatákolmány van rajta, de amíg nem volt kertes házuk, minden idejüket ott töltötték, és csodás kertet hoztak létre. Mindez már a múlté....Most lehangolóan elhanyagolt, benőtte a gaz, a szépséges fenyőket kivágták, a hatalmas tuják tetejét egyszerűen lenyisszantották és elvitték aljasszándékúak, a gyömölcsfák meg mintha megsértődtek volna a gondoskodás hiányától, csúfos formájukat mutatták...Az egyik cseresznyefa ki is dőlt, amiről begyűjtöttük a megfelelőnek vélt ülőrudakat.
Pasi nem kis mekkmesterkedéssel befaragta a karnyi vastag fát, hogy biztonságosan beilleszthető legyen a rácsok közé, majd kivettük a felső rudakat, hogy inkább az újat szokják meg. Az eredmény: nem használják a szuperúj ülőfát, inkább a zsinórjukon üldögélnek, és azon is alszanak???!!! Úgy látom, hogy ez meg talán túl vastag lehet, nem állnak rajta biztonságosan, és inkább csak arra használják, hogy leszedegetik róla a kérget....
Azért külön megkönnyebbülés és öröm, hogy túlvagyunk a körömügyön.
