Istenien lehet visítani rá a kocsiban, ki kell próbálnotok!!!
 
Vúúúhúú, jííhúúúú!!!!

De kiválóan működik otthoni használatra is, akár főzés, vagy takarítás közben, pultrafölmászósan, a dohányzóasztalra pattanva, vagy hajópadlón, netán hidegburkolaton ropva, karlengetve, fejjel felfelé, égbekiabálva. A lényeg az, hogy olyan hangosra tekerjük a volume feliratnál található gombot, hogy ne halljuk közben a saját velőtrázó, szőrszálfelborzolós hangunkat, mert ha az énekesnőnek sikerül elnyomnia minket, akkor tisztára úgy érezzük majd, hogy gyémánt van a torkunkban, istenijó hangunk van, lazán megy ez nekünk, amitől méginkább belelkesedve, teljesen átadjuk magunkat a ritmusnak.

Ésperszehogyde!

Vannak olyan dalok, amelyeket kifejezetten hangulatjavítónak, bú/idegességelüldözőnek használunk, vagy éppen kicsattanó jókedvünkben tesszük fel, és telitorokból üvöltjük (ilyen pl. Tina Turner Proud Mary-je. Sokszor előfordul, hogy egyikünk megkérdezi: "Egy kis práudméri segítene?" vagy "Nyomunk egy jóöregpráudmérit?" Mindig bejön:-)
Aztán vannak olyan visítanivalók, amelyeket véletlenszerűen kapunk el a rádióban, és már fújjuk is mindketten, valamint spontán kialakuló koreográfiát tekerünk rá -főleg én, és leginkább dobolok, tekerem a fejemet, és lóbálom a hajamat veszettül, pasi meg vezet és nevet rajtam)

Na jó, de a Proud Mary-t csakis úgy hallgassátok, hogy maximumra tekeritek a hangot, és ráhangolódtok a dallamra meg a ritmusra, ami lüktet a hasatokban!!!! ÚÚÚÚ, de jó!!! Amikor kb. két éve megvettük a hondakocsit, és az előző tulaj nekünk adta az általa beleműtött hiperszuper dallamfelerősítő szuperszerkezetet, akkor időnként csak azért ültünk be esténként a kocsiba, hogy autózás közben teljes kakaóval hallgassuk ezt a dalt.....

Addig jó, amíg ekkorákat tudunk őrjöngeni, vígadni és nevetni, és arra az időre minden gondot, rágódnivalót és szomorkodást elűzünk a fejünkből.

Pasi inkább magában emészti a problémáit -velem ellentétben, aki általában kibőgi, kibeszéli az összes gond és probléma csírakezdeményt, még a legapróbb gondolatátsuhanásokat is megrágom többoldalról, és hangosan aggódom-, mint azt is, hogy most pénteken bevitték a papáját agyérvalamivel a kórházba, és nem mozgott a fél oldala.......(szerencsére jobban van, már mindene mozog, csak bent kell maradnia megfigyelésen). Ilyenkor fürkészem az arcát, próbálom leolvasni rajta, hogyan is érzi magát, hogy van a lelke.

Hazafelé, a kocsiban már együtt üvöltöttük a rádióból felhangzó dalokat. Kicsit megnyugodtam.

Vhúúhúúú, jíhúúúúúú.