Betolakodott ez, a szerintem komolyzenei kifejezésfélének tűnő szó a fejembe, pedig nem is emlékszem, hogy mostanság láttam volna valahol leírva, vagy hallottam volna bárhol is. Hm?

Nade, hamár így esett, és valami furcsa oknál fogva nem a csoki jut az eszembe, hanem az oposszum, akkor megnézem, hogy mit is lehet erről az állatkáról tudni, akit nem ismerek túlságosan.

Röpke kutatásom alatt találtam is kapcsolódási pontot, ill. rájöttem, miként is kapcsolódik a mostani időszakomhoz ez a kisemlős, ugyanis a legtöbb barátnőm másól sem beszél, mint a terhességről, ha nem a sajátjáról, akkor megkérdezi, hogy ez vagy az az ismerősöm hányadik hónapban jár, mikor fog szülni, és én mikor akarok végre családot (megjegyzem, attól, hogy még nincs kispiroskaesfarkas, attól még van családom) alapítani. Végülis nem zavar, benne vagyunk a korban, időszerű is ez az állapot, sőt, érdeklődve figyelem a fejleményeket, és drukkolok azoknak, akiknek kell.

Itt jön képbe az apró erszényespatkánycsaládbatartozó, aki többek között arról híres, hogy csupán tizenhárom napig vemhes, és hoppp, már ott figyel akár huszonegy minioposszum. Húúúúúúú! Amíg mi két hetet vártunk a beavatkozás eredményére Meskénél, az inszemesmásodik kísérlet után (ami  sajnos nem sikerült) addig valahol egy oposszum már lebabázott...

Nem állítom, hogy kinézete alapján egyértelműen belopta magát a szívembe, bár pöttöm korában nagyon is helyes (najó, a régi szomszédunk is biztosan édes volt még kiskorában).   

Állítólag, ha veszélyt szimatol, halottnak tetteti magát, amit mesterien művel, és innen az inglis kifejezés (amit még sosem hallottam, de az nem jelent semmit), hogy "megjátsza az oposszumot". Na, ezt ellesem tőle...