Ennyit bírt hozzámszólni egész nap, ha nem húzunk rovátkát a "hozzászólásszámlálómba" a csupán minimális jómodor kategóriába sorolható megérkezéskori szia és távozáskori szia okán, mert azért az megvolt.

Mint mindenki (talán én túlságosan is törekszem erre, pedig nem kéne), imádom, ha szeretnek, és azt is, ha én szerethetek és ragaszkodhatok emberekhez. Ráadásul ugye ölelegtőspuszilkodós családból származom, ahol a tágabban vett nagycsaládunkban is egymáson lógunk, és nagyon fontos szerepet kap a testi kontaktus (úgy mint ölelgetés, cuppantóspuszik, hajbizgerálás, stb.). Pasi nehezen szokta ezt meg nálunk (na nem velem, az sosem okozott gondot:-), furcsa volt neki ez a sok lapogatás, hátbaveregetés, kisfiammegpuszillak, és hasonlók, mert náluk ez egyáltalán nincs így. A papája pl. nem puszilgatta kiskorában, mert állítása szerint apafiús kapcsolatban ez nem szükséges.... Ez a tartás a mai napig megmaradt a papájánál, bár most idősebb korára már egy kétoldali belefér a fiával is.

Azt gondoltam, hogy pasival együtt kapok egy második családot is (nem mintha nem lenne elég megfelelő a mostani csücsörítős famíliám), akik majd jól befogadnak, és ha éppen feléjük járok, bármikor felugorhatok, mindig szívesen látnak, és örülnek, hogy a fiuk ilyen kedves, szeretnivaló barátnőt fogott ki, aki szépen tanul, dolgozik, és szereti a gyereküket:-)))) Nem örültek.  Egyáltalánkicsitsem.

Ma már úgy látom, hogy nem kellett volna személyes megbántásnak vennem a hozzáállásukat, mert valószínű, hogy senkitől nem ájultak volna el, kivéve, ha nagyon híres vagy nagyon gazdag nőről lett volna szó, vagy akinek a családi kapcsolataival lehetett volna a díszes társaságukban villogni. Namost ugye nem vagyok se híres, se gazdag, és a papám sem egy nemesi sarj, sőt, akkoriban Joepapáék pont rosszul álltak, picike lakásban laktak és alig tudtunk kijönni a rendelkezésre álló havi keretből (én még otthon laktam, de mindig is dolgozgattam a suli mellett).

De akkor, tizenvalahányévesen, mikor szerelmerelobbantunk pasival, igenis magamra vettem, rettentesen bántott a sok sértés, amit tőlük kaptam, és akárhogy is igyekeztem megfelelni, sehogysem ment (pl. maceráltak a fenékig érő hajam miatt, mert szerintük csak a rövid haj lehet rendezett, vagy cikiztek, hogy sosem járunk külföldre, meg milyen gagyi parfümöt használok, stb.)

Mindegy is, hogy mi volt az, ami nálam betette a kaput a sokévnyi próbálkozást követően, ezelőtt úgy hathét évvel, de akkor úgy döntöttem, hogy nem keresem tovább a közös kis szálakat, nem leszek elnéző és megértő, és főleg nem igyekszem megfelelni nekik, és ha lehet, elkerülöm a találkozókat, ami nem is volt olyan nagyon nehéz, hiszen pasi sem kötődik hozzájuk túlságosan, és a kötelező ünnepek kipipálásán túl néhány telefon erejéig tartják a kapcsolatot (természetesen nem a mamájáról beszélek, akitől a papája kb. 30 éve elvált, hanem csupán az apjáról és annak feleségéről, akit a válás után rögtön elvett...). A távolabbi rokonaik nem értették ugyan, hogy miért nem jelenek meg unokatestvéres esküvőkön, babaszületések alkalmával, nagy karácsonyi ebédeken, stb. Fájt is nekem ez a helyzet, de így kevésbé, mitha találkoznunk kéne.

Pár hete hatvan éves lett a pasipapája, így a nagynénikék felvetették a kedvesemnek, hogy szervezzen neki egy nagy szülinapibulit, lehetőleg nálunk, mert a szülein kívül, a nagyobb családja még nem is látta a házunkat, pedig már több mint egy éve ott lakunk...Emberemmel több napig rágtuk a témát, s hol úgy voltam vele, hogy szó sincs róla, én akkor elmegyek, nem bírom ki hogy jópofát vágjak az egészhez, és vigyorogva énekeljem ezek után a hepibörzdéjt, majd pedig úgy, hogy mégiscsak a pasi papája, le kell nyelnem a békát és szép szülinapot rittyenteni, és mellette állni az eseményen.....

Alig aludtam azon a héten, szorongtam a találkozástól, az egész famíliától, attól is hogy beszólnak valamit, amitől én bepaprikásodom, és jól visszaszólok egy durvát, és botrányosra sikeredik a banzáj.

Készültünk fenemód: csináltam híres piroskaféle csirkét, harminc egész combot pácoltam, mellé háromféle savanyúság, háromféle saláta, torta hatvanas gyertyával, stb.

Végülis nem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam....Mondjuk nekem furcsa a papájától, hogy megszervezzük neki az egész napot, vendégüllátjuk a családját (akik egyébként nekünk nem hoztak semmit, de konkrétan, kivéve a papáját, aki azért hozott virágot. Jaj, a legjobb a pasi nagynénje volt-aki egyébként aranyos-, készített a fiának egy tortát, mert mint kiderült, neki is szülinapja volt, majd amit nem ettünk meg, elpakolta és hazavitte egy szó nélkül...), és annyit nem mond nekem, hogy köszi, csupán ennyit szól, hogy hol a szemetes?????????  

"Az ajtó mellett jobbra."