Tudhatná, hogy nekem ilyeneket nem szabadna mondani, hiszen ismer, hogy azonnal elvarázsolódom, megfertőződöm, ismét elkezdek vágyakozni, pedig már többször is lezártam a témát, és azt hittem, sikerült véglegesen lemondani róla, elfogadni, hogy nekem olyanom már sosem lehet....

Meske barátnőm sikeres behálózási akciója révén, melynek a végén már a férje szerette volna jobban azt a kis szürke cicát, amit ő nézett ki, és akart váratlanul, meglepetésszerűen hazaállítani vele (ez a híres piroskás pasibeetetési módszer, amikor egy idő után már Ő az, a férfi, aki annyira vágyakozi arra, amit eredetileg én akartam annyira, és ami ellen alapvetően régebben még hevesen- majd egyre elgyengülőbben tiltakozott....:-)))) Meske annyira be volt már sózva a héten, mint egy télapóvárós kiskölyök, hogy naponta küldött üzeneteket, és tudósított arról, hogy még hányat kell aludnia a macskagyerek érkezéséig, és amint hazaértek vele, már kaptam is a képet Saciról, merthogy ez lett a neve (én ugyan tiltakoztam, hogy nem igazán kedvemrevaló a névválasztás, de ugye nem az én szőrgombócom, nem én mondom meg, hogy mi legyen, meg egyébként sem álltam elő jobb ötletekkel, mikor megkaptam a múlt hétvégét, hogy találjak ki különbet...)

Na és hol követte el a hibát az én barátnőm???? Hát ott, amikor közölte, hogy már csak egy árva cica maradt, ugyanolyan kis grafitszürke falatka, mint az övéké, és még nincs gazdája szegénykének!!!???????? Ilyet nekem nem szabad mondani!!!???? Azonnal beindul valamiféle kémiai folyamat az agyamban, ami felerősíti az emocionális vonalat, érzelmi húrpengetésbe kezdek, és rögtön érzem, hogy nekem kell egy macsek!!!!!!

Nem értem, miért van ez, ugyanígy éreztem a papagájokkal kapcsolatban is, nem beszélve arról, hogy a három kutya sem egyszerre került hozzánk, hanem mindig eltelt három év, amíg becserkésződtek.......Túúúúúdom ám én, hogy nem vagyunk berendezkedve egy nyávogós érkezésére: 1. Van három kutyánk,  akik közül minimum egy nem bírja a cicákat (mondjuk, szerintem, ha picinek érkezik, biztosan megszokná). 2. A lakás tele van riasztókkal, és míg a kutyák lekeríthetőek, ha nem vagyunk otthon, a macsek össze-vissza rohangál és minden akadályt átugrik (persze erre is találtam választ. Ugyanis lakhatna a garázsban, amíg nem vagyunk otthon, meg éjjel, és lenne neki elektromosan, az ő nyakörvére nyitódó kis ajtócskája, amin kedvére járhatna ki vadászni. Hamarosan kész lesz a galéria és a bepolcozás, takaros kis helye lehetne, van ablaka meg radiátor is, gyakorlatilag olyan, mint egy szoba.) 3. Van két papagájunk, és a mesékben is úgy van, hogy a macsek megeszi a madarakat, kivadássza a kalitkából, és mire odaérek, már csak egy toll lengedezik lefelé a földre....(ezt elkerülvén ugye kitaláltam, hogy ez a cica bizony főként kinti lenne, vagyis a már említett stratégia részeként a garázsban lakna, de ha otthon vagyunk, természetesen velünk bandázna. És itt visszakanyarodok az egyes pont azon részéhez, mely szerint, ha kicsi korában kerülne hozzánk, szépen megtanulná tisztelni a madarakat, és úgyis csak akkor lenne egy légtérben velük, ha mi is otthon figyelünk...) 4. Pasi azt állítja, hogy allergiás a macskaszőrre.......

Hogy hol van az 5., 6., 7. stb pont???? Jóóóóól van nnnna!!! Vannak még pontok, melyeket direkt nem feszegetek, mert még nem találtam megfelő megoldásokat rá, úgyhogy nem taglalom, úgy mint pl. mi lesz az aranyhalakkal a tóban......(egyébként valami olyat mondanék most erre, ha hirtelen kéne kitalálnom egy megnyugtatósat, hogy "mi lenne??? más macskák is átvonulnak a kertünkön, mégsem piszkálják a halakat, jóóó???!! nagy ugye.")

Meg persze számtalanszor megbeszéltük, hogy több négylábú vagy szárnyas nem jöhet a lakásba, most már edzünk inkább a babára.....Túúúúúúúdom, hogy egyezkedtünk erről....Nem is olyan régen, mikor ismételten feldobtam a témát, pasi határozottan kijelentette: "Ide macska nem jön, az biztos. Választanod kell, vagy én, vagy a cica!!!"

Még megfontolom.....:-)))