Egyértelműen beskatulyázódtam, most már tisztán látom, hiába minden......

Tengap Ebarátom hívása zökkentett ki a grafikonok kusza szövevényéből, melyek köré éppen igyekeztem villantós és meggyőző szöveget rittyenteni. "Öltözz, viszlek!!! Mondd meg a pasidnak, hogy este otthon majd megtalál!" Ránéztem a monitor sarkára, tizenháromnegyvenötöt mutatott. Hát ez megbuggyant a melegtől!???!!!! Mindig ezt csinálja, ha éppen erre tart az útja, és azzal macerál, hogy gyávakukacoskodom, mert sosem merek meglógni...."Kispofám, dolgozom, prezit írok, mégis hogyan léphetnék le kettőkor?????????!!!! Nem jöttél még rá, hogy én egy komoly üzletasszony vagyok????Egyértelműen nem megyek." Addig alkudoztunk, amíg közös nevezőre nem vontuk magunkat, vagyis Ebarátom belátta, hogy nem fog elcipelni ilyen szokatlanul korán, és beiktatott valami számítógéphezkellnagyonfontoskütyüvásárlást, én pedig rábólintottam egy négyórás eltávra, max. este még böködöm otthon az prezentációs anyagomat.

Az ügy érdekében, meg azért is, hogy ne nézzen nyúlgézának, finoman célozgattam a négyelőttpárperccel még mindig hevesen itt barátkozó tárgyalópartneremnek, hogy most már bizony le kéne zárnunk a társalgást, és hogy mindez egyértelmű legyen, felálltam és mosolyogva betoltam a székemet az asztal alá. Ez hatásos volt, elment:-)

Ezek után persze, hogy zabos voltam, mikor E félöt után telefonált, hogy kb. 1 óra múlva tud csak felkapni az iroda előtt, mert dugóba keveredett.......Rettentő durcásan ültem be a kocsiba, amit sajnos nem tudok sokáig tartani, és hamar vigyorba megy át. Hangsúlyoztam, hogy én egy komolysértettnő vagyok, hiába is úgy tűnik, hogy nem haragszom, pedig DE!!!!! Nem hitte el.

Ebéd helyett beugrottam a fodrászhoz, akit pár évvel ezelőtt vadásztam le, és pontosan egy percre szorgoskodik az irodánktól, ami elsődleges szempont volt a választásnál, valamint az is, hogy képtelen vagyok időpontot kérni előre, mert tuti, hogy lemondom, nem érek oda, bejön egy nagy munka, csúszik a prezi, stb. ezért leginkább is váratlanul beesem hozzá, ha van egy bő órám, amit Ő bájosan elfogad és mindig megoldja a gatyábarázásomat.

Reggel pasival megnéztük, hogy kinél mennyi pénz bújik meg a tárcájában, szükséges -e némi átcsoportosítás, és persze hogy az volt, az övéből az enyémbe:-), elvettem tőle pár papirfizetőst, mert kellett a fodrászhoz:-)) "Ugye nem fogod kihúzatni a hajadat?????? Megígéred?" Ó igen, persze hogy bólogattam, ígéretet tettem, hogy áááá, dehogy fogom.

Itt ülök a forgószékemben, kihúzott hajjal....

Azt hittem, szívdöglesztően nézek ki, olyan antikcsárliangyalosan, mer'hogy úgy van kiegyenesítve, hogy azért a végei hullámosan kunkorodnak, és mivel lépcsőzetesre is van nyírva (a göndörsége miatt, mert így kevésbé háztető jellegű, meg nem is zrínyimiklósos..) pont úgy festek, amolyan hajdobálósrekámosan. Vagy mégsem. 

Mert mit mondanak??? Jaj, mit csináltál a hajaddal, ugye vissza lehet még csinálni, mert a kunkorinagyongöndör, az az igazi piroskás, az olyan aranyos, ez túúúúl üzletasszonyos....Meg túl komolynős???? Hahó, én komoly nő vagyok!!!!????

De hiába a haj, ezek beskatulyáztak.....