Gyorsan fellapoztam a naptáramat, hátha rábukkanok egy újonnan beillesztett valentinnaposkodásféleségre, amiről én még nem is tudok, de Bulcsú és egyéb névnapokon kívül más egyébre nem leltem.

Úgy látszik, ez a hét valamiért mégis lélekmelengetésről szól..... Kezdődött az angyalos alkotással, majd kaptam egy zenei válogatást az új kolléganőmtől (aki még csak pár hete van nálunk, csudapofa, és mesélt nekem egy férje által kedvelt együttesről, akikről én még csak nem is hallottam, így egyik este elkészítette nekem a kedvese), aztán jött a tegnap este, mikor az Öcsém és a barátnője megajándékozott egy Eco könyvvel, melybe kedves ajánlást is intéztek hozzám (szerepel benne a "csak úgy" is...:-).

Ma reggel telefonált az Öcsém, hogy beugrana hozzám a munkahelyemre, mire én kétségbeesve kérdeztem, hogy "talán valami baj vaaaaaan", hiszen tegnap este láttuk egymást (meg egyébként is olyan fosorgós lettem)???!!! Nem válaszolt, csak jött, és jipp-hopp ittermett. Riadt, kigülülő szemekkel ismét rákérdeztem, "netán mégis valami gond van"???? Mire Ő: "Igen, baj van, csak nem akartam mondani a telefonba -ekkor megkapaszkodtam az íróasztalmba, majd kinyitotta a táskáját és folytatta- , mert az a helyzet, hogy ez a kettő itt, nyomja a tatyómat (mindezt rettenet vigyorral a fején)!!!" És elővett két CD-t, amire vágytam. Csak úgy.

A sort egy másik kolléganőm -szintén mai- meglepije zárja, egy táska, amit megvett, de mégsem szereti annyira, és nekem meg tetszett, és amikor elhaladt a szobám előtt, letette az asztalomra. Nahát???!!! Ez meg hogy lehet??????

Mikor ezen álmuldoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki ezt a sokmindent, meg hogy most nekem is tennem kell valami nagyon jót, a kolléganőm ezt mondta: "Te minden nap teszel valami jót!" Ettől aztán kifeküdtem.....

Vannak sírós időszakok, mikor azt hiszem, hogy mindenki macerál, nyűgös vagyok, csalódott, és csóválom a fejemet, hogy mik vannak??? Aztán, meg tessék, jön egy ilyen köszönömdemiértkaptam, csakúgykedves hét.

Szeretethetethét.