Lassú, békés reggelre ébredtem. Furcsa volt, hogy az oldalamra gördülve nem tudtam belefúrni a fejemet a pasi hátába, mivel már felkelt, és azon is meglepődtem, hogy az óra kilencharminchetet mutatott, hiszen mostanában sosem tudok sokáig szunyókálni, és hétvégén mindig én kukorékolok elsőként, s nem a kedvesem.

Egyébként pasi vedlik, mint egy kígyó, és hátának apró darabkáit ottfelejtette a lepedőn, mikor kimászott mellőlem. A múltheti fűnyírós project alkalmával úgy leégett a háta (elfelejtettük magunkat lekenni, de én ugye nem meztelen felsőtesttel rohangáltam, ahogy Ő tette), hogy piros volt mint a rák, ahogy mondani szokták, és hiába kenceficéztük reggel meg este, mégis, lassan elhagyja a hátsó borítását, és új bőrt növeszt....

Pöttyös hálóingben, borzasan és mezítláb battyogtam le a lépcsőn a kutyahódolóim gyűrűjében, akik olyan fokra fejlesztették a puszidobást, hogy menet közben is képesek megnyalni a talpamat, anélkül, hogy rálépnék a nyelvükre??!!!

Ahogy mindig, ma is a kalitkához indultam, hogy megsimizzem és jóreggelt kívánjak a türelmetlenkedő és kiabáló papagájoknak, Bogyónak és Kavicsnak, és újabb habzsolnivalóval töltsem fel az etetőjüket. Éppen a telepakolt tálakkal csoszogtam vissza, még mindig kábán, amikor az üveg túloldalán, a kertben feltűnt két mester, frászt hozva rám, és az első pillanatban nem tudtam beazonosítani egyiket sem, így inkább leskelődő szatírnak véltem őket, és olyan mozdulattal hajítottam el a magokkal teli műanyagtányérkákat, hogy a szétszóródó tartalma egy nagy kört írt le a fejem felett, mielőtt a földre szóródott szerteszétszana:-))) Mindezt aláfestettem egy piroskaféle fülsiketítő visítással (amire nem vagyok büszke, mert ilyet hallattok a legkisebb ijdelem esetén is, mint pl. körömnyi béka előszökken a fűből, vagy aprócska pók végigfut a teraszon, stb..), amitől pasiban is mindig megáll az ütő, nemkülönben kertünkben ártatlanul lézengő munkásokban.

Remélem, lassan mindenki elhúz a kertünkből, és befejeződnek a mostani munkálatok, úgymint új földrész utcai kerítésének bontottéglás építése, gaztermelőszomszéd felöli fakerítés barkácsolása, előtető és rómeó erkélyünk lepácolása, locsolórendszer javítgatása. Igaz, még jönnek majd megcsinálni a garázsba a galériát és a polcrendszert, és kértem árajánlatot egy könyvespolcra is, amit persze még nem kaptam meg, így nem tudom pontosan, hogy mikorra lesz majd rávaló....

Zuhanyozás után pasit a konyhakövön találtam elnyúlva (nem tudom, hogy miért, de időnként a konyha burkolatán spontán szerveződő heverészést iktatunk be, aminek az ebek annyira tudnak örülni), miközben a kutyák fogkövét ellenőrizte, meg simiket osztogatott, így hát lebodorodtam közéjük, és úgymaradtunk egy jódarabig, beszélgetve, kutyázva, kennelfílingbe.

Aztán elindultunk, hogy megigyam a szokásos mézestejesemet, Ő pedig megegye az elmaradhatatlan melegszendvicsét (amiből én kiehetem a kilógó sonkadarabkákat), meg a lekváros linzert, ananászlével.

Nem rohantunk, ahogy munkás hétköznapokon szoktunk, csak nyugodtan, ráérősen, hiszen ez egy lassú reggel.