Az már súlyos, ha engem is idegesít, ahogy reagálok bizonyos hangyaboka méretű problémákra, ahelyett, hogy átszökdécselnék felettük, vagy becsuknám a szememet, aludnék rá egyet, vagy esetleg belerúgnék egy jóóóó nagyot, hogy elszálljon messzire.

De nem, leállok célozgatni, s lassan mindenért szólok, vagy ha mégsem, akkor rágódom egészen addig, amíg mégiscsak megjegyezem, odabigyesztek egy nemkívánatosat, általában úgyis feleslegesen. De még mindig jobb vagyok a totálfeleslegeshisztis őszinteségemmel, mint a mosolygós feljelentgetős típusúak (nem is értem az olyanokat, miért nem lehet megbeszélni?????), legalábbis remélem:-)

Itt van például a szomszéd, akinek egyáltalán nem zöldebb a fűje, ahogy ez egyébként lenni szokott jobb helyeken, sőt!!!! Akkora gazt növeszt a területén, hogy szegény öreg kuvaszukat nem lehet megtalálni a dzsumbujban...Két telke van, az egyiket utólag csatolta magukhoz, ezen gazt termel, míg a másik, melyen a háza is áll, na az, az tökéletesen nyírt pázsittal és növényekkel büszkélkedhet. Gondolom azért sem zavarja a kettőnk közötti gazosodás, mert a terasza és az ablakai a pázsitos rész felé nyílnak, az meg ugye mit érdekli őt, hogy mi meg nézzük az elvadult természetet....

Mivel a fehérbundás ebet sosem viszik ki sétálni, a dolgát a kertben végzi el, egészen pontosan a mi kerítésünk környékét kedveli (ez azért lehet, mert főleg mi szeretgetjük, és ideje nagy részét a közelünkben szereti eltölteni, sóvárogva figyeli a drótokon keresztül, ahogy a mi három kutyánk bandázik, és mindig kap tőlünk jutifalatot is, ahogy a többi büdösszájú). Tavaly, mikor az első kertes tavaszunkat ünnepeltük a házban, és a hóolvadást követően kirajzottunk a kertbe szöszmötölni, felfigyeltünk arra, hogy igen sok a légy a kertben, s nem tudtuk mire véljük. Egészen addig, amíg a kerítéshez lépve akkora kakakupacokat találtam, hogy menten kiájultam, mivel végeláthatatlan összevisszaságban beborították a szomszéd kertjét, a mi oldalunkra fókuszálva......Rögtön el is kaptam a fazont, mikor kilépett a kertbe, kedvesen megszólítottam, hogy ha van egy kis ideje, szeretnék megbeszélni vele valamit: "Ne haragudj, igen kellemetlen dogol miatt kereslek, hogy pontos legyek, egy szarügy miatt (heherészve-gondoltam, humorral nyomom el a feszültséget:-)!" -majd megkértem, hogy ha lehetne, esetleg, akkor legyen olyan drága, és szedje össze az aknákat, mert igen büdös is, és nem éppen kellemes látvány. Felajánlottam személyes közreműködésemet is az akcióhoz, de nem kért belőle (megkönnyebültem, mert csak udvariasságból mondtam ám!). Pár nap múlva, mikor a legyek is eltűntek, lelkesen tájékoztatott, hogy öt vödörrel szedet össze a csomagokból, de még nincs kész a bevetéssel...........

Már régóta tervezgettem a fakerítést, szabálytalanul vágott deszkákból, ugyanolyan barnára pácolva, mint az összes többi gerenda és faelem a házban és a kertben. Pasi tiltakozott ellene hevesen, mivel véleménye szerint a kert elveszti a szellősségét, és kissé be leszünk zárva, ha ennyire körbekerítjük magunkat, de aztán hagyta magát meggyőzni általam. Most, hogy majdnem teljesen elkészült a kerítés, értem, hogy mire gondolhatott, de mégis azt mondom, hogy érdemes volt belevágni, mert így a fa kiemeli a bokrokat, virágokat, és legalább nem látjuk a fenékig érő gazt, sokkal rendezettebb az összkép. 

Jaaaaaa, nem ment ám minden zökkenőmentesen a kerítéssel sem! Jaj, dehogy!!! Megbeszéltük az asztalossal (aki egyébként nagyon jófej), hogy a szomszéd és köztünk meglévő fekete drótkerítést nem szedik le, csak a meglévő oszlopok felénk néző oldalára tesznek vaspántokat, melyekre felfúrják a deszkákat. Jó, jó, persze, persze.......Másnap este jövünk haza, a deszkák még sehol, de a drótkerítés leszedve, szomszéd kertjére (gaztengerére) rádöntve, bazi nagy kutya szabadon kóricál a kertünkben......Kedvesem meglazította a nyakkendőjét, állt a fű közepén és böködte a mobilján a számokat. Felhívtuk a gaztermelőt, sűrű elnézések közepette, hogy nem így volt egyeztetve a mesterrel, és ha kérhetnénk, megtenné -e, hogy megköti a nagyfehéret, amíg elkészül a kerítésünk???? Annyit megtett, hogy estére bezárta, de hajnalban elutaztak, így reggel kiengedte. Asztalos annyit mondott, hogy nem lehetett másként megcsinálni, csak úgy, ha mégis levágják az egész drótot (pasi már meg sem kérdezte, hogy "ember, legalább hívtál volna fel, mikor ez kiderül, hogy beszéljek a szomszéddal, ne égjen a pofám utólag???"), és másnap reggel jönnek, személyesen tarják vissza a nagykutyát a kertünktől, és befejezik a kerítést.

Reggelre azért találtunk egy akkora tiszteletcsomagot a füvünkön, mert a nagybüdösszájú valahol mégiscsak átpréselte magát hajnalban, és véleméynezte az állapotokat....

Na persze, a kerítés még ma sincs kész, hahaha.....Elfogyott a fa, keveset vettek, így a levagdosott drót egy darabon visszaillesztésre került, míg valamikor beszerzik a pót deszkákat......Egyébként gyönyörűen megcsinálták az egészet, szó se róla!

Szegény szomszédkutyáját teljesen megkavarhatták az események: 1.gazdák elutaztak, 2. már nem tud olyan jól átkukucskálni, velünk lenni, mert a deszkák között csak ujjnyi rések vannak. Délután megtaláltuk az utcán, sárosan, rémülten feküdt a kertkapujuk előtt. Gazdáját nem értük el, ki van kapcsolva, nyilván nyaral, így sms-eket küldtem, hogy valahol náluk kijön az eb egy lyukon, mit tegyünk, kinél hagytak esetleg kulcsot???? Néhány jutifalattal meggyőztem az óriásszörgombócot, hogy jobb neki, ha bejön a kapunkon, majd egy mester segítségével (aki csak lassan tudott dolgozni, remegett a hatalmas eb láttán) lecsavaroztuk a drótdarabot, és áttuszkoltuk nagyfehéret a gazosba, ami nem volt egy ízimenet.

Viszont új lehetőségek nyíltak meg előttem, amit finoman vázoltam már pasinak is, és az arckifejezéséből ítélve tudja, mit is jelenthet ez mostanság:-))) Ugyanis, eddig azért nem ültettem futó növényeket (úgy mint lonc, futórózsa, borostyán, vadszőlő, stb.) a kerítés mellé, mert tudtam, hogy egyszer lecseréljük, és tessék, megtörtént!!!!!!! Mostantól kúszhatnak már nyugodtan!!!

Szabad a pálya!!!!!!