Szégyenszemre még mindig nem ültettem el a vérbükköt, amit bezsákmányoltam, pedig sürgősen kellett, aztán itt kornyadozik a teraszon.

Persze, rögtön számtalan okot fel tudnék sorakoztatni, ha akarnék, úgy mint nem volt időm, hogy egy mamutcsapda méretű lyukat fúrjak neki a tó mellé (még nem találtuk ki, hogy miként fogjuk egyáltalán felemelni a kaspóját, mert hihetetlenül nehéz), aztán, az is baj, hogy megtámadhatta még a kertészetben valami vattaszerűborzalom, ami ellen le kell kezelnem, mielőtt a partra kiültetem (nem akarok a vizivilágban kárt tenni valami vegyszeres trutyival), és végül, de nem utolsó sorban hiányom volt marhatrágyából, ami nélkül nem ültethetek el egy ilyen pazar fát, hiszen kell neki a tápanyag. Mi lehetne jobb program vasárnap délelőtt, egy meghitt KVzás után, mint beugrani a kertészetbe, és pasi vállára felpakolni két, nagy zsák bocikakát??!!!

Ez a programjavaslat és a kivitelezése annyira feldobta a pasit, hogy négy különböző színű napvirágon kívül (jaj, miért kellett négy??? Mert nehogymár ne legyen nekem minden színűből, amit csak ott éppen kapni lehet????) nem kockáztattam meg egy hangulatromboló nagyzöldnövénybevásárlást.

Egyébként is rohanásban voltunk, mert készülődni kellett a délutáni ügyfélbulira, melyet az egyik kedves partnerem rendezett meg egy messzi látványtanyán (azokat hívom így, melyeket tudatosan alakítottak "eredeti, régi tanyává"), és persze mi szerveztük meg neki, amely ugyan egésznapos volt, de mi csak a késődélutáni érkezést lőttük be. Imádtam az oda- és visszautat egyaránt, ahogy száguldoztunk a kocsival, mezők, erdők, búzatáblák között, láttunk őzeket, malackákat és teheneket békésen legelészni, habos bárányfelhőket úszni a csodakék égen, s nekem kedvem lett volna felállni az első ülésre, kibújni a tetőablakon, kitárni a kezem, és belemosolyogni a világba. Nincs tetőablakunk.

Azért pasival megosztottam a boldogságom okát, hevesen felsoroltam amit fentebb leírtam, részletesen ecseteltem, hogyan vetülnék ellen a szélnek, és lobogna a hajam, és kurjongatnék kifelé a nemlétező tetőnyílásunkon......Néha nem érti, hogy mit akarok, és egyszerre bír meglepett, nemértemhonnanezahévbenned, és bamba fejet vágni rám, méla nyugalommal az ábrázatán. Pontosan így felémfordult, majd rögtön vissza a kormányhoz, és nem szólt egy szót sem. Szerintem ilyenkor elemez, vagy talán fáradt ahhoz, hogy átvegye a hangulatomat.

A bulin volt "igazi" jósnő (a kolléganőm szervezte, és felhívta a figyelmemet, hogy ez egy profi jövőmegmondós hölgy, de ne áruljuk el senkinek, hogy az, mert akkor tömeg lenne, és nem kerülünk sorra), akihez nagyon szerettem volna bekerülni, de feladtam, és nem tolakodtam a többiek elé, lévén, hogy mi rendeztük az egész hepajt, mégsem gáncsolhatom el az ügyfeleimet, rughatom ki a támaszkodólábukat a jósda előtt, hogy bejussak??? Hm?

A bográcsospörköltfőzős versenyen harmadikok lettünk, amivel a fiaink egyáltalán nem értettek egyet, és sértődtten lapátolták a fejükbe a hatalmas adag húsokat, majd kostólgatták végig a konkurencia főztjét, amely méginkább megerősítette őket abban, hogy az egész egy nagy bunda, nekünk kellett volna elnyerni az aranyfakanalat (nem is volt olyan)....A talpraesett, tévébőlnagyonismerthíres műsorvezető hölgy a következőket mondta, mikor megkóstolta a kotyvasztásunkat:

"Húúúú, ez nagyon zsíros volt nekem, de lehet, hogy pont kifogtam az olajcsimbókos részt???" Aztán a másik edény mellett tovább folytatta:"Na végre, hogy valaki bátran meri használni a fahéjjjjat a pörköltbe -majd odasúgták neki, hogy az tuti nincs benne-, jaj, akarom mondani, végre ebben jó sok köménymagot tettetek. Mennyi köménymagot használtak el????" Válasz: "Egyáltalán nem tettünk bele köményt!" Nő: "Hmmmm, érdekes, pedig olyan erősen érzem..!"

Én persze nem ehettem semmit, mert nem volt fehérdobozos felhozatal, így megpiszkáltam egy főtt pulykacombot, aminek íze nem volt sok, akkor meg minek egyem meg.....

Forró hőség volt, s csak estefelé enyhült valamicskét a levegő, mikor elköszöntünk, hogy hazafelé induljunk, hogy még sötétedés előtt beugorhassunk a szüleimhez locsolni (akik Hévizen buliznak egy hete). Alig vártuk, hogy beüjünk a kocsiba és maximumra állítsuk a légkondit, hogy kicsit lehűljünk.

Mi eeeeeeeeeeeeez az iszonyatos, rettenetes, gyomorforgató bűűűűűűűűz???? Valami pöcegödör fölé álltunk??? Vagy disznónevelde mellé parkoltunk, és a többórányi várakozás alatt a kocsiba beszivárgott a kakaszag???? Majd hirtelen, mindkettőnk agyába bevillant a megoldás.....: A trááágya!!! A nyitott csomagtartóba felejtettük, és egész nap ott érlelődött a harmincöt fokon....Fúúúújjjjjjjj!

Végig letekert ablakkal, kereszthuzatban repesztettünk hazafelé a lemenő napban, ordíttattuk a zenét, és a szagtól megszédülve telitorokból üvöltöztük azokat a sorokat, melyeknek tudtuk a szövegét......