Milyen jó, hogy a múltkori balul sikerült rémisztgetési kísérlet után mégis megtartottuk a TV-s dobozt, így ismét főszrepet kaphat ebben a bejegyzésben:-)
Pár hete elhatároztam, hogy gyereknap alkalmából rendezünk egy kis kerti összeröffenést a családunkban jelenleg fellelhető kétévesleszmindjárt pisiseknek (számuk:3, ikerpár kisfiúk és a keresztlányunk), kiegészítve szomszéd barátainkkal (kétévesek száma 1, +egy ötéves forma, és egy még pocakbanlakó, akit őszre várnak).
A hatalmas TV dobozt bevontuk fehér papirlapokkal (kb. három órán keresztül celluxoztuk a pasival az A3-as lapokat....), hogy könnyebben lehessen firkálni rá, és kivágtunk a hosszabb oldalára egy nagy, íves kaput, a hátsó részére pedig egy ablakot. Mindkét nyílászáróba, a zár helyett fúrtunk egy lyukat, és vastag zsinórt húztunk át rajta, közepén kétoldalt vaskos csomókkal, amivel ki-be zárhatták azokat. A tetejére cserepeket rajzoltam vastag filccel, így mire megérkeztek, egészen pofás lapostetős házikó várta őket a kertben:-)
Közben készült harminckét egész csirkecomb (kétféle pácban érlelődtek egy egész napig) grillezve, tonhalas- és sajtosbabospestos tésztasaláta, kukoricasali, görögsali, saját kőrözött lilahagymával, és ehhez jöttek hozzá a sütik, gyerektorták és egyéb saláták, melyeket az érkezők tettek az asztalra. Mivel általában nem diplomáciai találkozókat tartunk, ilyenkor szépen megterítem az étkezőben az asztalt, telis-tele finom falatokkal, szép szalvétával, de műanyag tányérok, poharak és evőeszközök vannak, hogy ne kelljen utána annyit mosogatni (így is háromszor pakoltam be este a bözsit:-) Persze a falepketologatós korosztály a legjobban a ropit értékelte, meg a fagyit.....:-)
Megérte annyit pepecselni a papirházzal, mert a kicsik, sőt, még a tizenegynéhány éves unokahúgom is nagyon élvezték, egyszerre többen is préselődtek benne, kintről be és bentről ki kukuccsoltak, gurgulázva nevetgéltek, telefirkálták, bocsánat, rajzolták kívül-belül (sajnos az unokanővérem elfelejtette elhozni a zsírkrétát, és vastag filcet meg kiemelő tollat kellett a kisgengszterek kezébe adnunk. Én mondtam mindenkinek, hogy hozzanak nemsajnálósjátszós szerkót, mert először temperával és kézlenyomatos festéssel akartam elszórakoztatni őket, de arról lebeszéltek....maradt a toll.
A nap végére volt olyan, akinek a háta is maszatos lett, nem zavarta egyiket sem, ha éppen vonalat húzott, hogy közben ott áll a másik, áthúzta a hátán:-) Általában bezárkóztak a dobozba (tényleg jó nagy, még az ötévesforma is simán, állva elfért benne), és csak egyszer engedték meg, egy rövidke időre, hogy felnyissuk a tetejét, majd a nagyobbik leragasztózta ("ezs egy tetűűűű, beáááázsunk, leragastúúúzsum!!!"). Készült még firkás cipő, test- és arcfestés, valamint sikerült a teraszunk faburkolatát is ősi motívumokkal kidekorálni, és a falon lévő bontott téglák közül is megjelölésre került néhány....Bár számítottam rá, hogy lesznek áldozatok, a házban keletkezett károk felett kicsit búslakodtam (ekkor tört el az említett szék is), de pasi megborzolta a fejtetőmet, és legyintett egyet, mondván, lesz ez még így, ha majd nálunk is lesznek hasonszőrű bentlakók:-)))
Úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a házikót, nincs szívünk kidobni, főleg így, hogy tele van a nagyobbak által rajzolt napocskával (azt a fontoskodást, amikor rajzolta az ötévesforma!!! addig senki nem mehetett se ki, se be, amíg az ajtóra rá nem pingálta összehúzott szemöldökkel és kilógó nyelvvel...), gyerekekkel, labdával, virágokkal, és a kisgengszterek kusza vonalaival, amelyek átszövik az egész felületet.....
