Mivel azóta sem láttuk Vincentet, érthető, hogy egyszerre visítottunk fel a kedvesemmel, mikor pénteken hazafelé menet (a KVzó felé tett kis kitérővel egy naplezárósbeszélgetős mézestejesre beülvén:-) egy lakótelep melletti úton megpillantottunk két gömböc bulldogot, amint riszálják a hátsójukat a túloldalon egy srác társaságában!!!! Mire a nagy forgalomban a főúton meg tudtunk fordulni, sajnos eltűntek a szemünk elől, így bevetődtünk a labirintusra emlékeztető toronyházak közé, amelynek utcáit és parkolóit nem arra tervezték, hogy a kisborssal forró nyomot követve száguldozzunk a kocsik között, így hol elakadtunk egy zsákutcában, hol ránk dudáltak, hogy fügyülünk a behajtani tilos táblára.......

Én már tíz perces tekergés után feladtam, és mondtam is, hogy nem is baj, mert biztosan csalódtunk volna bennünk, a bohócos külső tuti agresszor természetet takar, és a fekvőrendőröktől és a hátrafelé tolatásoktól hányingerrel küzködtem, de a pasim kitartóan tekergette a kormányt, míg végül akkorát taposott a fékbe, hogy majd' lefejeltem a kesztyűtartót, amikor egy mesterséges, parányi dombtetőn megláttuk a két nyomottorrút a gazdájuk társaságában, a fűben ülve kergetőzve.

A srác nagyon kedves és nyitott volt, megengedte, hogy megdögönyözzül a blökiket, akik egyáltalán nem voltak sem mogorák, sem pedig tartózkodóak, és büszkén mesélt a két kis bohócról, a hétköznapjaikról meg a tenyésztőkről, és felajánlotta a segítségét, ha bármikor szeretnénk egy Vincentet, akkor hívjuk fel, és ő is jelentkezik, ha nekik lesz kiskutyájuk. Közben a két gömböcke hanyattvágta magát, össze lehetett gyűrni őket, megölelgetni, futkosni velük, szóval begyűjtöttül a szeretetüket rendesen. Az egyik pont úgy vakartatja a hátát, ahogy az a kutyus, amit belinkeltem ide pár hete, vagyis felmegy a pici domb tetejére, és onnan csúszik le háton, miközben a lábaival a levegőbe rugdos, úgy hajtja magát. Zabálnivaló ábrázatuk volt: az egyik fehér és fekete foltos, míg a másik majdnem tiszta fekete, és ahogy örülnek, röfögnek folyamatosan!!!!!

Telefonszámot cseréltünk, és feldobódva folytattunk utunkat a kávéző felé.

Végre, meglapogathattunk egy Vincentet, sőt, kettőt!!!! Élménypillanat volt!