Egy hete telefonált az ügyvédünk, hogy a fellebbezésünket elfogadta a bíróság (amit tavaly ősszel adtunk be az elsőfokú ítélet kihirdetését követően), és jővő év elejére tűzte ki az első tárgyalást........A pasim csak annyit kérdezett, hogy "ugye ez most csak egy vicc???" Nem az volt.
Kezdem a legelején, hiszen azért vagyok itt, hogy meséljek, persze csak is az igazat, a szín tiszta igazat, esküszöm.
Pár éve, egy szombati napon, mikor albérletben laktunk (miután eladtuk a fenekünk alól a kis lakásunkat, hogy előrébbjussunk az álmunkban látott kertes mézeskalácsházhoz, és vettünk két telket, amiből az egyiket később el akartuk adni, és a másikra ebből építkezni, de végül mindkettőt elpasszoltuk) és árultuk a két telkünket, sétáltunk a mostani utcánkban, és mikor felkúsztunk egy dombtetőre, ámulatba estünk, hogy mennyire szép hely, majd megláttunk egy bácsikát, aki pontosan a dombocska legtetején lévő telek előtti földbe próbálta befúrkászni az eladó táblát. Nem gondolkodtunk sokat, rögtön rávetettük magunkat az öreg úrra, és közöltük, hogy nekünk bizony pont ez a telek kell, és már ne is tűzze ki a gondosan összefoltozott táblát, próbáljunk megegyezni, ami ott rögtön meg is történt (bár pénzünk még nem volt, az egyik telket foglalózták csak le, de az is a bankba várt a többi részre, és szombat lévén ott álltunk kétezer forinttal, a bácsikánknak meg kellett némi forintosított biztosíték, így kölcsön kellett kérnünk, de azonnal). Délután meg is kötöttük az előszerződést (persze nem kellett nagy összeget letennünk, mivel nem láttuk még a telek papirjait, de éreztem, hogy az időske házaspár igencsak megbízható, és azt a földdarabkát én már el nem engedem). Idővel mindkét telket eladtuk, és megvettük a kis dombtetős földet, rajta picinyke és öreg nyaralóval, olyan ropogós cseresznyét érlelő fával, melyet még sosem ettem (sajnos ki kellett vágni), szőlővel, virágokkal, és rengeteg limlommal, meg egy düledező, zöld pottyantós WC-vel, mely később két éven át komoly szerepet kapott az építkezésen:-) Amikor csak volt egy pici időnk, kijártunk a kisházhoz, majd annak romjaihoz, aztán végül néztük a ledorongol csupasz földet, és a rengeteg nehézség ellenére az építkezés minden, de minden pillanatát élveztük!!!!
Mivel már volt egy régen megrajzolt álom házunk, ezt alakítgattuk át a pasimmal úgy, hogy megfelelő legyen a tájolása, az előkert mérete, stb. Majd mikor az építész, akiről már meséltem, nagy nehezen elkészítette a tervet és az anyagkiírást, "tendert írtunk ki" több építési vállakozó között, ajánlások és saját kutatások alapján. Kb. öt olyan cég maradt bent, akiktől részletes kalkulációt kértünk, és végül kettő, akikkel sokszor találkoztunk, alkudoztunk, szoroztunk, osztottunk. Volt egy vállalkozó, egy fiatalabb srác, aki szimpatikusabb volt, és kicsit jobb is volt az ára, de nem mertük őt választani, szemben egy nagyobb céggel, akinek láttuk a munkáit, idősebb úr a tulajsonosa, építész a veje.....Mivel még elég nagy volt a két árajánlat között a különbség (rettentő nehéz kiigazodni ám az építkezési szakszavakban, árakban és tételekben annak, aki még sosem csinálta), a nagyobb cégnek (nevezzük Manó úrnak, mert úgy néz ki a tulaj) jeleztük, hogy nézze még meg utoljára, hogy hol tud engedni, mert így bizony nem tudjuk őt választani, mivel nagyrészt hitelből éptkezünk, és véges a keret, nem is lesz több belőle, és nagyon fontos, hogy olyan árat mondjon, amibe az utolsó szög is bele van kalkulálva, nem lesz közben meglepetés, hogy jaj, ez hiányzik, meg még az, és a végén nem tudjuk befejezni, albérletben kell maradnunk, de addig is már fizetni kell a ház törlesztését, ami el sem készült (valahogy úgy van, hogy amíg nincs lakhatási a házon, valami készretartási összeget fizetünk, vagyis nem kezdődik el a hitel törlesztése, vagyis nem jár jól az ember)...szóval, erre nem akartunk godnolni....
Manó úr azt ajánlotta, hogy egyes tételekre ráírhatja, hogy a párom csinálta, és ezeket kiveszi az árajánlatból, és így csökkenti azok árát. Mi nem gondoltuk át, örültünk, hogy így simán beleférünk az összegbe, kicsit olcsóbb is lett, mint a másik ajánlat, tehát biztonsággal választhatjuk a nagyobb céget. Megkötöttük a szerződést és elkezdődött az építkezés!!!! A rengeteg kalandot majd idővel elmesélem, most próbálok a peres ügyre koncentrálni......
Egy ideig rendben mentek a dologok, néztük, ahogy hatalmas lyukat vájtak ki a telekből, amiből később a pince lett, majd készült az alap és jöttek a téglák (az a legjobb rész, amikor elkészülnek a falak, és végre láthajuk, hogy melyik szoba kb. hol helyezkedik el. Hétvégenként egy öreg létrán másztunk fel az emeletre, és ott reggeliztünk, beszélgettünk és tervezgettünk....mikor még a háznak teteje sem volt:-)))) Aztán elkezdődött Manó úr furcsa időszaka, ami azt jelentette, hogy először azért szólt, hogy elszámolta a vakolat mennyiségét és adjunk arra külön pénzt, majd hogy nem vett bele az árajánlatba valamennyi téglát, és azt is fizessük ki külön. Mi ráztuk a fejünket, de eleinte kifizettük ezeket a pót tételeket, majd mikor a nyílászárók megvásárálásához értünk, és közölte, hogy pár ablakot nem vett be a tételezésbe, meg ajtókat sem, és így még lógunk neki pár százezer ft-tal, elfogyott a türelmünk, és jeleztük felé, hogy a szerződésben a kialkudott összegért vállalta a teljes ház kivitelezését, ha valamit elszámolt, az az ő baja, és ha ezeket a pót tételeket összeadjuk, amelyekkel sunyi módon az építkezés közben előállt, drágább az árajánlata, mint a másik cégé, aki helyett őket választottuk. Az addig kedves Manó bepipult, és nem volt hajlandó állni az ablakos különbözetet, sőt, még abba sem volt hajlandó belemenni, hogy felezzük el azt. Mi kértünk ajánlatot pár ablakos cégtől, és kiderült, hogy az összes tételre vetített árral együtt is olcsóbban kihozható, mint a mi építési vállalkozónk ára. Így utoljára is összeültünk, hogy mégegyszer megbeszéljük vele, hogy az eredeti ár a generál kivitelezésre menet közben pár millióval már mégiscsak magasabb lett, és ugyan már, engedje el ezt a nyílászárós különbözetet, ő számolta el, nem mi, de hajthatatlan volt, így mi felbontottuk a szerződést velük, és egy másik vállalkozóval folytattuk tovább a házat.
A végelszámolás sem ment egyszerűen Manóékkal.....Anno, augusztusban kezdtük az építkezést, és nem haladtak úgy a dolgok, ahogy azt ígérték nekünk, így a fagyos tél beállta előtt nem került tető a házra, és még csak le sem takarták a tégla falak tetejét, hogy az ne ázzon, fagyjon szét, pedig az a tél igazi fogcsikorgató hideget hozott...Az építési naplóban mínusz 5 fokokat írogattak, és amikor jeleztem, hogy megnéztem a neten a hivatalos oldalon, és bőven mínusz 10 fok alatt volt a hőmérő, azt írták vissza, hogy "mi vagyok én, időjárás jelentés???" Olyan vastagon állt az étkező fölötti teraszon a jég, hogy féltettem a födémet, majd mikor az olvadni kezdett, és aggodalmaskodtam, hogy egy tenger van az étkező fölött, és hogy fogjuk onnan kimerni, az építésvezető egyszerűen átfúrta a födémet és leengedte a vizet...(azóta ott mindig beázik a sarok a plafonon...)
Még javában Manóék csinálták a házat, mikor először jeleztük, hogy a legalsó pincében áll a víz, kb. térdig. Csak legyintettek, hogy az semmi, mivel télen nem volt tető a házon, meg kifúrták az étkező plafont, és az a sok víz mind oda folydogált. Nem votl túl meggyőző, mivel a pince onnan jóval odébb van, de akkor még nem vesztettük el a bizalmunkat irányukba-teljesen...Aztán teltek a hónapok, de a víz csak nem tűnt el onnan, és hiába sipákoltam, hogy merjék ki, vagy csináljanak vele valamit, egyszerűen semmi sem történt....A végső elszámolásnál mi összeírtuk, hogy milyen hibákat találtunk, Manó pedig azt, hogy szerinte még mivel tartozunk feléjük, amiben a legnagyobb tétel a belső lépcsők kialakítása volt, kb. nyolcszázezer forint. Mi ezt el is ismertük, viszont jeleztük, hogy ázik a pince, áll benne a víz, és amíg ezt nem oldják meg, mi visszatartjuk az említett összeget. Persze húzogatta a vállát, hogy az nem az ő hibája, a szigetelés tökéletes, valami más gond lehet, amihez neki köze nincs, és nem javít ki semmit.
Akkoriban találtunk albérletet az építkezésünk utcájában, és így reggel ott kezdtük a napunkat, és este ott fejeztük be. Hétvégenként lapátoltuk a vizet a pincéből, vettünk szivattyút, meg páraösszegyűjtő szerkezetet béreltünk heti 20 ezer Ft-ért, csináltattunk szellőztetős lyukat vagy mit (új vállalkozóval), vagyis átfúrták a pince feletti garázs aljzatát, és azon keresztül vezették ki a szellőző csővet a szabadba (megjegyzem, a terven szerepelt egy angol akna, amit Manóék egyszerűen elfelejtettek megépíteni a pincéhez...) Én rettegtem, hogy mi lesz ennek a vége, kihez forduljunk, mikor lesz száraz a pincénk, és erre csak rátett egy-egy lapáttal a villanyos és a riasztós emberünk is, mert jelezték, hogy az ott összegyűlő kábeleknek egyáltalán nem tesz jót a pára, és előbb-utóbb nagy gond lesz....A nagy pára miatt a felsőbb pincében lévő laminált parketta felpúposodott, később a burkoló Laci bácsinak fel kellett szednie, és ha elhaladtunk a fenti előszobában, a lépcső mellett, rögtön megcsapta az orrounkat a jellegzetes dohos szag....
A papám szerzett egy ismerőst, aki szigetelésben szakértő, aki aztán ajánlott egy szintén szakértő urat, aki egy másik szakértővel az oldalán érkezett ki hozzánk. A fehér szakállas úr csak csóválta a fejét, kitárta a karját, és azt mondta, hogy ő ehhez kevés, nagyon komoly problémával állunk szemben, és jobb lesz, ha bírósági szakértőt kérünk fel, hogy írjon tanulmányt, adjon szakvéleményt, mert ha egyszer bíróságra kerül az ügyünk, vagy mesüllyed a házunk (???!!!), legyen egy komoly iromány a kezünkben. Ez már sok volt: elrohantam, és hangosan zokogtam a fügefa alatt, ahol a riasztós próbált megvígasztalni, és biztosított arról, hogy ő már régen kifeküdt volna csak attól, amit a pár nap alatt látott, amióta nálunk dolgozik...Nem volt túl jó vígasztaló....
Így felkértünk egy bírósági szakértőt, aki 150 ezer ft-ot kért a megtekintésért és a később elküldött tanulmányért, ami tényleg részletes és hosszú volt. Akkor már Manóék régen levonultak, de a megtekintésre kihívtuk őket is, meg a szomszéd építészt (aki a műszaki ellenőr is volt.....hahaha), meg a második vállalkozót, aki átvette az építkezést, ő Lajmi. Megmutattuk a fényképeket, videofelvételeket, valamint a ház oldalában feltárt rémületes lyukat (a második vállalkozó a pince fal mellé ásott egy lyukat, ahol talált egy szörnyűséget), megmérte a pince páratartalmát, a falak nedvességét valami szerkezettel, és ő is sokat sóhajtozott és rázta a fejét...próbáltam nem bőgni. Manó úr rémesen rosszindulatú volt, és hajtogatta, hogy nem az ő hibája, ő sosem hibázott (mire én, mivel más jobb éppen nem jutott eszembe, megkérdeztem, hogy "mi maga, az isten, hogy sosem hibázik??"-jójó, tudom, ez egyáltalán nem vicces, sem szellemesnek nem mondható, de abban az idegállapotban......) egész életében, bár a szakértő nem volt erről meggyőződve........
Pár hét további lapátolás, szárítás után megérkezett a hosszú tanulmány, melyből egyértelműen kiderül, hogy mindez Manóék hibája, és jelzi, hogy bár erre nem terjedt ki a szakértői megbízása, de több súlyos hibát is felfedezett, mint pl. az, hogy télen nem takarták a falak tetjét, ami ki volt téve a fagynak, stb....Mi ezt elküldtük Manó úrnak, és kértük, hogy legyen szíves elvégezni az utólagos szigetelést, és tételesen leírtuk, hogy mennyi pénzünkbe került idáig a lapátolás, szárítás, parketta felszedés, stb.
De a dolgok még ekkor sem úgy alakultak, ahogy mi elképzeltük....
