Ha végre kipihenhetném magam és aludhatnék legalább tízig, tuti, hogy kipattan a szemem már reggel hatkor (az igaz, hogy ha valami programunk van másnap, és nem kell mennünk dolgozni, olyan izgatott vagyok, mint egy gyerek karácsony előtt, és nem akarok lemaradni semmiről), ahogy ma is, bár egyáltalán nem bánom, mert elbűvölő tavaszi napsütésben úszik a kert, és az állatkáink is úgy örültek a korai ébredésemnek
Nem tudom, hogy a papagájok hogy csinálják, de kineszelik, ha felébredtem, még akkor is, ha nem szólok egy szót sem, talán abból következtetik ki, hogy a kutyák hevesebben mozgolódnak, és ilyenkor elkezdenek kurjongatni a lenti nappaliból, azonnali figyelmet és törődést követleve maguknak. Minden felkelés után az első dolgom (miután az ebeket levakartam magamról, és persze kikászálódtam a jó puha ágyból), hogy lebattyogok a kalitkához, leveszem a kis törölközőt a tetejéről (ez a jóéjt takarójuk), és váltunk pár álmatag szót, majd kicserélem a kajájukat, mert nagy zabások ám!
Mivel ezen a héten sem jutottunk el egyetlen bevásárló körútra sem, így a hűtőnkben mára virradóra ezeket találtam: dugi mustár(ja, azért hívjuk így, mert általában eldugjuk mások elől, mert ez egy isteni finom mustár=irigy kutyák:-), megszáradt sajt, fél csomag barnuló szélű saláta mix, félig megnyomorgatott májkrém, amiből mindig keverünk a kutyák száraz kajájára, mert csak így hajlandóak megenni (kivéve Belami, akinek mindegy, hogy mi van a tálkájába, mindent beporszívóz) margarin, ásványvíz, a tegnapi kajám azaz párolt vegyeszöldség maradéka. A gyümölcskosárban is csak egy darabka száraz héjjú citrom árválkodott, még egy almát sem találtam, úgyhogy a párolt zöldségeket pakoltam bele a tálkájukba, és persze külön kapják a magokat is, de az már csak másodlagos eledel. Borzlamas háziasszony vagyok, ill. még csak a kategória szélét sem érintem, inkább csak egy nő vagyok a házban......
Ritkán adódik hasonló alkalom, amikor hétköznap nem megyünk be az irodába, és egy piros plédbe tekeredve, ráérősen élvezhetem a korán reggeli neszeket, zajokat. Fekete rigó csapat érkezeik a tóhoz inni, majd kergetőznek a kertben, látom messziről a szomszéd kislányokat iskolába indulnak, és előtte még lengedeznek egyet a hintán....A kutyák sem nyomakodnának kifelé, mint mikor később ébredünk és sürgeti őket a szükség. Kényelmesen felvették a fazonomat, és minden oldalamról hozzám bújva alszanak tovább. Bogyó és Kavics eszegetnek a kalitkában, közben néhány falatonként beinktatnak egy nagy jatszadozást a kalit tetjén (egy-egy játékba kapaszkodnak egy lábbal, széttárják a szárnyukat, mint a denevérek lógnak fejjel lefelé, és közben a másik lábukkal lökdösik egymást), mindezt végig magyarázzák (motyognak, beszélnek, kurjongatnak, morognak...). Alfi orrából minden levegővételnél kikandikál egy madártoll, amit a reggeli maggyűjtő körútján szippanthatott be (annyira beles, hogy rendszeresen végigszaglássza a kalit alatti területet és feleszi a kiszórt magokat és alma darabkákat???), de egyáltalán nem zavarja a durmolásban.
Pár hete kijelöltük magunknak ezt a napot, szabadságot vettünk ki (el sem hiszem, hogy mindkettőnknek sikerült elszabadulni, mert volt már több ilyen terv, de egyikünknek mégis valamiért be kellett mennie), és romantikus napot terveztünk mára:-)
Megpróbálok türelemes lenni, és kivárni, míg a párom felkel (általában sajnos addig szöszmögök, vagy ártatlanul puszikat nyomok az arcára, míg fel nem ébred, pedig ő mindig hagy engem aludni.....ez nem szép tőlem), és gyűrött fejjel ledöcög a lépcsőn.
Addig kiélvezem ezt a ritka, megfigyelős reggelt.
