Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Gombóc tündér

2007.02.08. 10:32 | piroskaesfarkas | 2 komment

Megfogadtam, hogy februártól újra összejövök zsírfaló haverommal a pincében, vagyis megint elkezdek futni, pontosabban gyalogolni a futógépen, amit akkor vettünk, amikor a big brother ment a tv-ben.

Onnan tudom ilyen pontosan, mert a két ünnep között mentünk be egy neves tornagépeket forgalmazó céghez, decemberben, gondoltuk, biztosan rajtuk ragadt a sok futógép, és jó nagy kedvezménnyel vágják majd hozzánk (mivel a pasim majd' 2m magas, így az sem volt mindegy, hogy milyen hosszú a gép, és az olcsóbb fajtákat bizony sajna nem is tudta használni, mert olyan hosszú lábakon jár:-).

Meglepődtünk, amikor a kiállított darabokra sorba rábökve az eladó mindegyiknél rázta a fejét "nem, nem, ebből nincs, ja az, az nagyon jó gép, de 1 hónap múlva lesz, az meg két hónap legalább!". Elmesélte, hogy a BB kukkolós műsorba egy hétre bevittek egy futógépet tőlük, mert az volt a heti feladata a versenyzőknek, hogy folyamatosan legyen valaki, aki gyalogol, és meg kellett tenni egy valahány kilóméteres távot ezen időszak alatt, és a műsor végén kiírták, hogy az ő cégük biztosította a szerkezetet. Ezek után a telephelyüket ellepték az emberek, és olyan futógépet kértek, mint amilyenen BB Bálint, meg BB Évi gyalogolt. A srác jót nevetett, és mesélte, hogy bármelyikre rámutattak, hogy na, olyan volt, már vitték is hitelre............................és eladták az egész készletet.

Mivel, nekünk meg nagyon kellett a futógép, akkor, és nem pár hét múlva, találtunk egy nagyon szuper kis darabot, ami bár kiállítási példány volt, eladták nekünk, és estére már ott is figyelt az albérletben.

Nálam sajna ez úgy működik, hogy nagy lelkesedéssel rávetem magam, hiába szól komoly edzői és TF-es múlttal rendelkező pasim, hogy lassan, fokozatosan, először csak 10 percet naponta, ne a legmeredekebben, ne túl gyorsan, és a műtött bokámnak is hozzá kell szoknia a tempóhoz...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, én jobban tuúúúúúúdom mindig, és ezerrel lehúzok rajta 1 órát, mert én fasza csaj vagyok, majd megmutatom neki mennyire. Két nap múlva alig bírtam menni, úgy feldagadt a bokám, és ilyenkor a gépet és a futást is okolom, és hátat is fordítok neki egy jó időre. És azt hinném, hogy tanulok a saját hülyeségemből, és NEM!

Megint sokáig nem használtam a gépet, kifogásokat kerestem magamnak, hogy előbb lefogyok egy kicsit, meg nincs CD lejátszóm odalent, meg nincs elem a kisrádióban, és úgy meg hogyan, és különben is elszakadt a sportcicitartóm, és ugye nem akarhatja senki sem, hogy pár év múlva az elhamarkodott, cicifix nélküli futkosás miatt a térdemig érjenek a melleim, ugye nem???, blablabla..............Hónapokig csak arra használtuk, hogy ha a szárítókötél tele volt, a nagyobb darabok azon lógtak, mint pl. ágynemű.

Annak, hogy tegnap újra rátaláltam a zsírfaló gépre:-), több oka is van.

  • Hiába mondtam búcsút a kiflinek, és mindenféle lisztes cuccnak, cukornak, csokiknak, rizsnek, tésztának, krumplinak, és maradtak a zöldségek, sovány húsok és tejtermékek és kicsi gyümölcs...Egyszerűen alig fogyogatok, és ahogy E. barátom mondta (a most már két smartos - hahahah, sátáni kacaj megint, vagy még mindig?) kedvesen, a kölyök kutyák még mindig ott vannak a derekamon:-)) (a nyers őszinteségéért szeretem, de ugyanakkor pont  azért is utálom:-) Mozgás nélkül nem megy......
  • Ha attól elfáradok, hogy fel kell mennem az emeletre, akkor bizony elég nudli vagyok, ideje felrázni magam, és egyébként is, egész nap laposra ülöm a fenekemet az irodában, vagy pár métert megyek a kocsihoz, majd ott is ülök, max. a derekam dőlésszögén változtatok egy kicsit...Ami mozgást végzek egy ideje, az csak az esti kutyasétáltatás pasimmal együtt, az sem minden nap, vagy a hétvégi programok helyváltoztatással járó részei, esetleg a kirándulásaink. Így nem mehet tovább.
  • El is szégyeltem magam, mert ahogy az Agárdos nagymamám mondaná, "mi kell még, piros hó, vagy toronyóra lánccal???", mi vagyok én, hülye p....(ilyet mama sose mondott volna, én tettem hozzá:-))), van egy futógépünk, ráadásul van egy ablakos pincénk, mondhatni nagyképűen saját fitnesz terem (hahaha, ott a mosógép, ott száradnak a ruhák, ott vannak a könyvek dobozokba, meg ami a költözésnél sehol sem fért el, vagy lusták voltunk helyet keresni neki), adva van egy formálandó fazon, vagyis én, hát nehogymár ne menjek le zsírt olvasztani????????????????????? És ráadásul, a februárból már el is telt pár nap, az első sokkon is túl vagyok, amit a Mamám odaköltözése (illetve nem az, hanem a helyzet) okozott, így nem lehet több kifogásom.
  • Nem utolsó sorban meg olyan stresszes vagyok, ott legalább kitombolhatom magam.

Tegnap este úgy vonszoltam le magam, mint amikor kiskoromban apu, miután minden házi feladatnak adott egyenletet megoldottam,  elküldött egy általa kreált "bónusz" matek példával (Joepapa minden matekpéldát azonnal megoldott, ezért is büszke voltam rá, hogy az én papám milyen okos, csak időnként túlpörögte a dolgot:-), hogy azt még oldjam meg: világfájdalom, senkinemlehetszerencsétlenebb,mitnén-érzés.............

Levittem egy discman-t, amit nagypapámtól kaptam, majd futócipő, maximum hangerő, lejtő beállítás jó magasra, 40 perc belőve, és START!!!! George Michael legújabb válogatásának 1. CD-je pont jó arra a célra, hogy a saját fejlesztésű, ún. táncos-gyorsgyalogló programomat végig zúzzam, ami annyit jelent, hogy a kedvem és a zenei stílus, ütem szerint riszálok, kalimpálok össze-vissza, és közben majdnem futok, időnként lejtőn felfelé. Így lehetséges az, hogy hol "norbis" menetelősbe nyomom, vagy esetleg úgy vonulok a futógépen, mint John Travolta a Saturday Night Feever-ben:-))))

Csak lemenni nehéz a lépcsőn, és rámerészkedni a gépre, mert ha már gyaloglok, vagy futok, és ordít a kis hamis George, olyan, mintha nem is én lennék, vagy mégis, csak máshol, más dimenzióban. Közben nem érzem, hogy fájna a lábam, vagy fáradt lennék, várom a következő számot (némileg csökkentette az élvezeti értékét a dolognak, hogy a discman elég gyenge minőségű, és ha nem tartom teljesen vízszintesen, azonnal döcög, recseg, így sajnos balanszálnom kellett a kezemben), időnként énekelek teli torokból, amit szerencsére én nem hallok (talán a többiek sem, mert a pince messzebb van a nappalitól), mert fülemben vannak a kis szivacsok:-)

Nem nevezném magam fürgelábnak, mert a 40 perc alatt 3,3 km-t tettem meg, és a kijelző szerint csak??? 250 kalóriát égettem el, de nagyon élveztem, és lesz ez még jobb is, ha nem adom fel megint egy hónap múlva. Mikor megállt a szerkezet, akkor vettem észre, hogy mennyire fáj a műtött bokám, hogy szédülök, és alig bírtam lekúszni a földre, majd felkapaszkodni a pincéből. Mennyire jó érzés ilyenkor elnyúlni a földön, bámulni a plafont, miközben a bébihajak az izzadságtól az arcomra tapadnak, és a hátam hozzáér a jéghideg laminált parkettának, és csak úgy, lengedezni valahol, messze, meszze....(amíg le nem rohannak a kutyák, akik alig várják, hogy leszálljak a futómasináról, és ugyanúgy örülnek ennek, mint amikor egy egész nap után hazajövünk?!!!)

Ma még az egyensúlyozós CD-s kütyüs módszert kell alkalmaznom (mert zene nélkül nem bíííírok gyalogolni, olyan ez, mint valami varázsszer), de a Pasim beígért egy CD-s magnót, valami nagyon olcsóbbat a pincébe, vagy egy mp3 lejátszót, amiről most már halvány fogalmam van azért, hogy mi is az, de ami ellen tiltakoztam még karácsony előtt, és táblán hirdettem a papámnak, hogy fúúúú, nekem olyan nem kell.....Hiába, nem haladok kellő mértékben a korral, és a technika vívmányait is lassan fogadom csak be....

Tehát, ismét erőfeszítéseket teszek, hogy  szakítsak az otthoni "gombóctündérségemmel" (ahogy anyukám hív időnként, mosolyogva):-)))

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr5534728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.02.09. 15:22:48

kitartást és várjuk a rendszeres beszámolót! :)

és ne ess a számok csapdájába, nem 250 akármiben kell mérni a dolgokat, hanem az a fontos, h te érezd magad jól. mert ugyebár ezért csinálod, nem? :)
süti beállítások módosítása