Tegnap újabb kiképzésen vettem részt, vagyis meglátogattam az unokanővéremet, és a két kiscsákót,  az ikreket, akik már hamarosan másfél évesek lesznek -pedig olyan, mintha mostanában születtek volna..... Tüneményes két kispasi, és annak ellenére, hogy ikrek, semmiben nem hasonlítanak egymásra (bár gondolom ez nem olyan meglepő, mivel "lombik módszerrel készültek").

A nőgyógyász szerint (ahol persze ezer éve nem jártam, és akivel szakítottam) nagy valószínűséggel pályázok én is az ikres anyák pozícióra, mivel a mamámék is ikrek, és a 2. generációval és anyai ágon erre nagyobb az esély, de ebben nem vagyok biztos. A pasim ennek nagyon örül, és reménykedik, hogy hátha így lesz, szeretne ikreket.

Pár óra alatt kipurcantam, de örömmel hallottam, hogy nem csak én bírom ezt nehezen, mert az időközben befutó unokaöcsém beszámolója alapján megtudtam,  hogy hétvégére "kölcsönvették" az ikreket a feleségével, és kimentek a játszótérre egy órácskára, és úgy tértek vissza, mint akin átgázolt az úthenger:-)

Tapasztalások:

• Már az indulás is gondot okoz, amíg mindkettőt becserkésszük, és téli menetfelszerelést erőszakolunk rájuk, vagyis kezes-lábas űrhajós szerkót, amiben viszont könnyebben borulnak fel, felváltva.
• Az iker babakocsival (mivel ez olyan, amiben egymás mellett ülnek, nem egymás előtt) már a társasház kapuján sem egyszerű kimenni, de a kertkapun meg csak hosszas, hónapokig tartó technikai csiszolgatás után lehet kipréselni a kocsit, vagy B verzióként az utcán csatolod be a gyerekeket, miután összahajtva kivitted a szerkezetet, hátadon meg a srácokat(egyedül persze kivitelezhetetlen).
• Becsatolásnál azt sem tudtam, melyik fekete pánt kihez tartozik, és honnan húzzam elő, alulról, vagy oldalról, vagy a válluk fölött. Csak segítséggel ment....
• Végre az unokatesóm olyan útvonalon tudott menni (mivel ott voltam én is), ahol egyébként egyedül nem közlekedik, mert nem bírja el a dupla kocsit felemelve (ahogy kipréselődik a kocsi, egy lejtős utcára kerül, ahol lefelé egyszerűbb lenne menni, de ott az út végén a hosszú lépcső, így kénytelen lejtőn felfelé kerülni...)
• Az utak seholsem egyenletesek, ami eddig fel sem tűnt. Telis-tele vannak repedésekkel, púpokkal, ahol sétálás közben hirtelen rábuksz a babakocsira, mert lefékez egy járda hiba. Ilyenkor elől meg kell emelni a kocsit, benne a 2x11 kg-os gyerekkel (rosszabb esetben egyedül). Kicsit kellemetlenebb a helyzet, ha az átkelést villamos sín keresztezi, amin pláne nem tudom, hogyan lehet egyedül egy dupla szerkezettel átvergődni.
• Az meg már nekem sem volt újság, hogy a járdán nem lehet elférni a parkoló kocsiktól, még egy gyerekkel sem, de így kettővel, felesleges is abban gondolkodni, ezért leszorultunk az úttestre, cseppet sem biztonságosan. Kedvesebb autósok kikerülnek, kevésbé kedvesek kikerülnek+rondán néznek, mint a véres rongyra, hogy milyen anya az olyan, aki az úttesten tolja a gyerekeit????, mások meg még le is dudálnak.
• Beszaladni egy kifliért a gyerekeknek, nem túl nagy dolog, pedig DE! A közértbe nem fér be a kétüléses, így a megoldás az lehet, hogy előre és hátulra is magára kötözi a gyerekeket, de akkor nem nagyon tud vásárolni, vagy egyedül nem ugrál kifliért. Persze, ha ketten vagyunk, az egyik őrködik az előtérben a srácokra, a másik vásárol.
• Pelenka vásárlás, DM. Oda se fértünk be, őrködtem. A pelenka akkora kiszerelésben szintén nem fér el a babakocsi csomagtartójában, így csakis kézbe vihető, de akkor mivel tolod lejtőn felfelé a szerkezetet??? Hogyan emeled meg, mindig lerakod a pelust a földre???? Nem vesz egyedül ekkora kiszerelést, inkább többször jön le...

Mire hazaértünk, úgy éreztem, hogy egy erősítő edzésen vettem részt, kellemesen kipirultam, és gyöngyözött a víz a hátamon:-) Már értem, hogy az unokatesóm hogy fogyott le ilyen gyorsan a terhessége után!!!!

És ez még nem minden!!! A terhességel nem mondott le a munkájáról, mert kell a pénz, meg szereti is, amit csinál, és ragaszkodnak is a személyéhez, ezért mikor a fiúk csak pár hónaposak voltak, visszament dolgozni, ill. főleg otthonról folytatja a munkát napi 2-4 órában. Ez azt jelenti, hogy napközben hívogatják, és álatlában éjjel dolgozik, ha az öcsisajtok alszanak. Amikor meg lefekszik Ő is, akkor kezdődik az éjjszakai járat, fogfájás, hasfájás, stb. Mikor alszik??????? Másfél éve alig.....

De persze csodálatos kisfiai vannak, imádja a gyerekeit, és jó látni, hogy mennyire jó anya lett belőle! Nem is olyan régen még békákra vadásztunk Agárdon, katicáknak csináltunk akadály versenyt, csirkét tanítottunk repülni a Nagymamánál, megműtöttük a méhecskéket fenyőtűvel, összeszedtünk minden kóbor kutyát, és tessék, lassan az ő gyerekei csinálják majd ugyanezeket. Arról beszélgettünk, hogy azért jó lenne, ha az én gyerekeim is lassan érkeznének, hogy ne legyen túl nagy a korkülönbség közöttük, mert nekünk is olyan jó volt, hogy együtt bandáztunk minden nyáron! (ami érdekes, hogy ugye a mamáink ikrek, és együtt szültek meg minket, lányokat-3 hét van közöttünk, majd 3 és fél évre rá mindkettőjüknek fiuk született).