Anyika szerint régen, mikor még otthon laktam, arra sem lehetett megkérni, hogy ha ők elutaznak, locsoljam a növényeket a lakásban, mert egészen biztos, hogy elfelejtettem. Emlékszem, hogy egyáltalán nem izgatott, hogy van -e otthon új növény, vagy éppen valamelyik virágzik, vagy nézzem meg, milyen édes az új hajtása!!??? Aztán egyszercsak, kb. 8 évvel ezelőtt, amikor a 26nm-es kis albérletben laktunk, Anyi adott egy kisnövénykét, egy hajtást, amit ő gyökereztetett, és nálunk kezdett el fejlődni. Pont ugyanaz a cserepes virág, ami a Leon a profi-ban -egyik kedvenc filmünk- a főszereplő cipel magával, így elneveztük Leonnak. Minden nap megnéztük, ápolgattuk, kitettük az ablakba ha enyhe volt az idő, óvtuk, nehogy megégesse a nap, kiállítottuk, ha finoman esett az eső, és Leon mindezt meg is hálálta.

Annyira megerősödött, bedúsult,  hogy elkezdtük elajándékozni a hajtásait, amelyek már kitüremkedtek a cserépéből. Kapott új, méretes kaspót, még fotózkodtunk is vele:-) Aztán valahogy a költözéseket nem bírta ki szegény, hamarosan kimúlt, de a hajtásai a barátainknál azóta is virulnak. Leon megadta a kezdő lökést, és elkezdtem rajongani a növényekért. Először csak a szobanövényeket vásároltam,  különleges örömet leltem egy-egy új példány becserkészésében. A kis lakásunk kezdett megtelni oxigénnel:-))

Odáig fajult a dolog, hogy az aproneten is böngészni kezdtem az eladó, túlnagynekem növények rovatát, persze találtam is kedvemrevalót. Így került hozzánk egy gigantikus gumilevelű fikusz egy idős bácsitól (sajnos a fikusz közben kipurcant), majd egy euphorbia, ami kaktuszféleség, tele oldalhajtásokkal, melyek párhuzamosan futnak felfelé. Neki ugyan nincs neve, de története, bizony igen.

Szóval, kinéztem az apróhirdetések közül, hogy több mint 2 méter magas, jócskán széles kaktusz helyhiány miatt Békásmegyeren eladó, 10 ezer Ft-ért. NEKEMKELL!!!! Akkor még albérletben laktunk a Pók utcában, és bár nagyobb volt a lakás, mégsem fértünk el túl kényelmesen. De nem baj, kaktusz jöhet! Úgyhogy letárgyaltam az eladóval, hogy megyünk érte, nehogy odaadja másnak. Megnéztük a helyszínen, és a szállítását senki nem vállalta, mivel rengeteg ága volt, ami törékeny, és tényleg olyan magas volt, hogy a lakótelepi lakásban (megjegyzem, ráadásul a 10. emeleten) a teteje már elhajlott, mert elérte a plafont.

Így aztán vettünk egy gurulós, lapos talicskaszerűt a barkácsáruházban (újabb 12 ezer Ft), meg két munkáskesztyűt, mivel iszonyú szúros volt a mi bökdösődős kiszemeltünk. Külön mutatvány volt, ahogy a lakásból kihoztuk a rendkívül súlyos cserepével együtt, majd betuszkoltuk egy lakótelepi liftbe úgy, hogy közben jajveszéletem, hogy "jajeltörikúristen, hallom, hogy reccsen......"

Békásról végig baktattunk csigatempóban, gyalog a Nánásin, egészen a Pók utca végéig. Nem tudom, milyen nagy a távolság, de 2,5 óráig húztuk a lapos talicskán, a munkáskesztyűvel!! Hol én toltam, és a párom karolta át, hogy le ne törjenek a bukkanók miatt az ágai, hol fordítva. Elhagyva eddigi lakheylét, lekanyarodva még integettünk a 10.-en röhögő eladóknak, akik az erkélyről néztek minket még egy jó darabig.... Útközben sokat mulattunk, de vitatkoztunk is, hogy az úttesten jobb -e menni, vagy a járdán, ahol ugyan simább az út, de tele van faágakkal, amiket kerülgetni kell. Az autósok közül sokan dudáltak, vagy kiszóltak valamit az ablakból, de láthatóan igen szórakoztatóak voltunk. Csak azt sajnálom, hogy nem fotóztam le az eseményeket.

Egy évre rá költöztünk ki Pest környékére, az építkezésünktől 1 percre. A költöztetőkkel mindent leegyeztettünk, ám egyetlen dolgot nem vállaltak el: a kaktusz elszállítását, mert túl nagy, túl szúrós, túl törékeny. Mikor már minden cuccunk kint volt az új albérletben, akkor külön kertészeti szállítókat kellett szereznünk, akik speciális technikával újabb 18 ezer Ft-ért elhozták a mi különleges növényünket....Majd ismét egy év múlva költöztünk be a házba, és ugye szállítót nem kérhetünk 80 méteres távolságra, viszont akkor a domb alján laktunk, a házunk meg a meredek dobtetőn állt....Így a párom gyalog, 5 méterenkénti légszomjjal küzködve cipelte fel a kisszúróst, aki köszöni, jól van, és sokat is nőtt az elmúlt 1 év alatt (most legalább van helye növekedni, mivel a belmagasság 3-7 m között van a nappaliban).

És akkor nem említettem még Petit, aki egy nagy gömbkaktusz, az a fajta, aminek nagy, erős, sárgás, vastag tüskéi vannak. Már nem emlékszem, honnan a neve, de kitüntetett becsben tartottuk az albérletben, ahol olyan kicsi volt a hely a komód és az ágy között, hogy egy alkalommal, mikor a párom próbált eljutni az ágy végébe, a pólójával beakadt Peti tüskéjébe, ami így leesett a földre, de úgy, hogy közben végigszántotta a pasi lábikráját, míg végül beleállt a vádlijába, és a rettenetes nagy tüskéi bele is törtek a virgácsába.....Ordított és szidta Petit, rendesen......Be kellett mennünk az ügyeletre, ahol tetanuszt kapott, és megpróbálták kiszedni a petifullánkokat, de nem sikerült, és azzal küldtek haza, hogy ha begyullad, akkor majd jól fel kell vágni.....

Szerencsére nem lett nagyobb baj, és azóta is ott tokosodik Peti tüskéjének egy darabja a kedvesem lábikrájában, amit minden alkalommal megmutat az állatorvosnak, mikor valamelyik kutyánkat oltásra visszük, és a doki mindig ezzel a kérdéssel kezdi meg a blökik vizsgálatát "na, hogy van a kaktusztüskéje???". Persze udvariasságból kérdezi, meg talán azért, mert jól szórakozik rajtunk, de semmiképpen nem azért, hogy pasi újra és újra elmesélje az egészet, és megmutassa, hol kell kitapogatni a tüskét a vádlijába- pedig ezt teszi:-))))

Még javában tartott az építkezés, a telken kivágtak egy csomó fát, sár volt, és mindenfelé téglák meg állványok hevertek, mégis volt egy kis darab rész a fügefa mellett, ahol nem volt kijelölve a szálkás deszkákkal az építési terület, így ott tudtam már "kertészkedni". Minden bizonnyal nevetséges voltam, amikor egy papirvágó ollóval vágtam a 2*4 méteres kis területen a füvet, és ültetgettem a sziklakerti növényeket, amelyket a tereprendezésnél sajnos át is kellett telepíteni. És metszegettem az egy darab régi rózsatövet,  amit nem pusztítottak ki a munkások azzal, hogy "meglocsolták" (azóta sajnos ezt a tövet is ki kellett vennem, mert bár nem volt zavaró helyen, de annyira öreg volt szegény, hogy egy elfásult nagy gumó volt az alja). De nagyon élveztem!!!!

Aztán, amikor már nagyjából kész volt a tereprendezés, beindultam, rettenetes mód!!! Az Athéni Olimpia évében nyáron, még nem laktunk ott, de minden hétvégén fent voltunk a kertben, barkácsoltunk a ház körül, és az olimpia tiszteletére Anyukámmal ültettünk egy pici olajfát, kb. 40 cm magasat, ami mára már 2m-es lett (túlélte a moníliát is most tavasszal-azt sem tudtuk, hogy mi az, csak elvittünk egy lekonyuló levelet a gazdaboltba, és ott kimondták a kórt!!), és egészen fa formája van.

Ha nem megyünk hétvégén kertészetbe, hiányom lesz. Nem is értem, hogy mitől van, de imádok kertészkedni, növényeket venni. Régebben sok rucit vettem, kozmetikumokat, stb. de mára már inkább minden pénzemet a kertre költeném. Öregszem.

Bőgtem, mikor elültettük a fákat. Ez kb. 2 hete volt, és egy Bertalan nevű bácsi segített az ültetésben, aki ért hozzá, legalábbis reméljük. Összesen 9 fát telepítettünk. Már májusban szerettünk volna két gömböc fát az utcára, a kapu két oldalára, a megismerkedésünk 13. évfordulója alkalmából, egy Piroskát és egy Farkast. De akkor nem kaptunk, így nyomozásba kezdtem. Most ősszel, hónapokon keresztül egyeztettem a tahi kertészettel, míg végül kiválasztottuk a két gömböc fát, és a többi 7 másikat. Nem volt egyszerű a szállítása sem, mert a gömböcöknek igen súlyos gyökérzete és földlabdája volt.