Még jó, hogy ilyen nagy a gyerek szobája, hogy elfér benne a mi hálónkból születésekor átcipelt hatalmas ágybetét (höhö, mikor még pocakosan azt terveztem, hogy a baba majd külön szobában alszik...), ma reggel pedig levezényeltem a kinyitható kanapé bezsúfolását is lenti dolgozóból. A fiúk örültek, hogy remek kis testmozgással kezdhetik a reggelt, és hogy ne kelljen a lépcsőfordulóban tolongani, a kinti lépcsőn nyomakodtak fel a teraszra, onnan pedig a gyerekszobába. Mindezt azért, mert már így is nehezen álltam fel éjjelente sokszor a földről (matracról) a pisijáratokhoz, most meg a szúrás után tényleg kímélni szeretném a látványosan előregömbölyödő hasamat. Röhejesek vagyunk azért, hogy itt ez a hatalmas ház, mi megy egy szobában tolakodunk mindannyian. De nekünk jó így:)

Az éjszakát remekül kihúztam, még büszke is voltam magamra, hogy nem idegeskedem. Amíg Ők húzták a lóbőrt mellettem, én filmet néztem a gépen és Papával leveleztem a szkájpon, aki szokása szerint hajnalig nyomta a pókert. Fárasztottam magam, mint a nagyhalat, hogy aztán mindenféle agyalás nélkül tudjak elaludni. Sikerült. Nagyjából. Ám ma reggel ólomként nehezedik rám a döntés súlya, meg sem merném mérni a vérnyomásomat, mert az egekben lehet, s különféle légzőgyakolatokkal igyekszem csökkenteni a stresszt, hogy Kisbaba a lehető legkevesebbet érezzen az egészből. Felfoghatatlan, megunhatatlan, határtalanulcsodálatos dolog érezni Őt, ahogy ficánkol, forgolódik odabent! Itt most jöhetne egy vödörnyi ömlengés, lelkizés, gondolatáradat, amit érzek, de inkább nem öntöm ki.

Tegnap írtam Dr Talánőnek, -akit amúgy a kórházban a szobatárscimbimmel Nullanullahétnek neveztünk el, mert valahogy olyan a karaktere, meg barna a bőre a naptól és villogtatja a kék szemeit -hogy ma megyek a szúrásra és szerettem volna, ha menézi előtte, hogy pl, zárt -e a méhszáj, mert valami kis vizet eresztgetek magamból, ami nem sok, de mégis. De sajnos külföldön van, így csak néhány megnyugtató mondatot írt vissza, hogy nem hiszi, hogy magzatvíz lehet, mert görcsölnék is, ill. ott majd megnéznek előtte UHn és ott látnák, ha kevés lenne a magzatvíz. Hát jó.

Félek. Nagyon. De teszem a lábaimat egymás elé és beszállok majd az autóba. A kórháznál meg kiszállok.