Hasonfekve forgolódik egy kicsit, aztán feltúrja magát, végül csukott szemmel felül az ágyban, kócosan és álmosan. Kitapogatja, merre van a kezem, magáhozhúzza a tenyeremet és belefúrja az arcát. Hozzámkuckózódik. A mutatóujjammal simogatom a finom kis szálakból rendeződő szemöldökét, majd abbahagyom. "Anya, kérlek, simogasd még a szemöldökömet, ez olyan jó." Farkas még tudna szundítani úgy egy 5-6 órát. Komótosan kászálódik ki az ágyból s már a távolból csattog lefelé a papucsa a lépcsőn. Suttogom Nününek, hogy én is felkelek és keresek Neki valami jó kis ruhát mára. "Ne menj még Anyaca, olyan jó puha itt veled! Nem bírok egy lépést sem menni, amíg nem ittam turmixot." Hallgatózunk. Lent Apaca beindítja a turmixgépet. Nünü huncutul nevetgél, majd mikor meghallja a most már felfelé csattogó papucsokat, felül az ágyban és izgatottan várakozik. Farkas lehasal az ágyra, mosolyog minden vonása. Fogja a bögrét, Nünü pedig felszippantja a banánturmixot a szívószállal. Nünü nagyon komolyan veszi a turmixot és az alvórongyival a kezében koncentrál, Apaca pedig csak mosolyog és mosolyog és le sem veszi a szemét Róla.....
Reggeliturmix
2013.02.13. 15:46 | piroskaesfarkas | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.