Annyira szeretnék azon gondolkodni, olyanokat írni, hogy most vagyok a hetedik hét végén és éppen mi történik odabent, hogy növekszik a baba,  mikor fogok szülni meg ilyenek, mint egy "rendes" terhességnél. Helyette azon izgulok, hogy második napja fáj a fejem (olyan lajoselőtti komisz) és ma elkezdett lajososan görcsölni az alhasam is. Negyvenhat napja van velem. Annyira félek. Persze, mondani könnyű, hogy lazuljak, meg erre meg arra gondoljak, bízzak benne és igyekszem is. De fél éve kb. ekkor veszítettük el a babánkat és hasonló érzéseim voltak, ilyen lajosmegjövős.

Amúgy meg egész nap nem bírtam kikelni az ágyból. Köhögök, náthás vagyok, de legalább a hangom kicsit visszajött. A fejfájás dönt le leginkább. További remek hír, hogy a vérnyomásom is felkúszik időnként, a gyógyszer mellet is.

Ui kicsit később: bejelentkeztem egy helyi UHnézésre, holnap háromnegyed 8-ra, este!? (ekkor volt hely, így az egész napot végig tudom izgulni:)