Ha megkérdezik Tőle, milyen az ovi, ennyit válaszol: "Jó." Részletekben mesél, nem is faggatózunk túlságosan, csak kérdezünk egyet-egyet. Nagyon is foglalkoztatja a téma, látom, érzem, de nem szereti felhozni. Egyetlen egyszer sem mondta, hogy nem akar menni, vagy nem szereti, vagy félelmei vannak, semmit. Csak sír és valami más indokot talál, amit elmond nekünk. Tegnap este fürdénél, a játék közepette (főzött nekünk teát, meg sütött tortát a fürdővízből, és állítása szerint ez volt életem legboldogabb születésnapja:) annyit mondott, hogy "A fiús asztalnál a Marci büntetést kapott, mert megszólalt ebéd közben." Régebben kiderült, hogy nem szabad megmukkaniuk, ha esznek. Ez csak azért rossz, mert mi pont úgy tanítottuk, meg eleve ezt is látja a szűk- és tágabb családunkban, baráti körünkben, hogy a közös étkezések azért jók, mert megbeszéljük az aznapi történéseket, mesélünk egymásnak, nevetünk, jó kedvünk van, beszélgetünk. Hát az oviban csend van.
Négy nap kihagyás -betegség-után most ment oviba megint, vagyis tegnap. Volt kicsi sírdogálás, az a csendes fajta. Mikor mentünk érte, akkor is láttam, hogy sírdogál (édes volt, mert éppen uzsonnáztak, és óvatosan kilestük, és láttuk, hogy jelentkezik, mint később kiderült, narancslevet kért). Kijött, megölelt, és elmondta, hogy azért sír, mert alváshoz nem kapta meg az alórongyit meg a dumbit. Mindig kér, hogy szóljak az óvónéninek, hogy alváshoz adják oda neki, én ezt előtte meg is teszem reggelente, de az eddig eltöltött öt ovis napjából csak kétszer kapta meg....Ma megint szóltam, mert úgy látszik, Ő nem nagyon mer még szólni, jelezni a dadusoknak, óvónéniknek, inkább csöndesen sírdogál. Ma is sírt, mikor reggel megkérdezte, hogy az oviba megyünk -e, mire én igennel feleltem. A kocsiban odaúton énekeltünk, vidámokodtunk, de a kanyar után ismét eltörött a mécses, és kitartóan hullottak a könnyei végig, míg átadtam az óvónéninek. Elköszöntem, kimentem, s bár tudom, hogy nem lépünk vissza az ajtóból, én mégis megtettem, mikor hallottam, hogy hangos sírásba tör ki és kiabál utánam, hogy "Anya, csak még egy puszit!!!" Tegnap este, mikor már majdnem elaludt (félálomban még mindig nyom egy széljegyzetet a nap végére:), ennyit mondott:
"Tudod, Anyaca......"-igen Kicsim?- "Van olyan óvóda, ahol velem maradhatsz?"
