Az jutott az eszembe, hogy kéne nyitnom egy külön blogot Nünü rajzainak, de aztán gyorsan el is vetettem a kósza ötletet, mert nem hiszem, hogy lenne időm vezetni. Viszont annyit, de annyira rajzol, mindenféle eszközzel és különböző felületekre, meg gyurmázik, meg ragasztgat, egyszóval művészkedik, hogy szeretném összefogni a munkásságát:) Sajnos nem tudom minden alkotásának a történetet sem a címét, mert olyan tempóban dolgozik, hogy képtelenek vagyunk követni, vagy éppen nem vagyunk a közelében és csak később fedezzük fel a képeket a füzetben, vagy valamelyik táblán. Aztán itt vannak azok, amelyeknek hosszú címet ad, vagy a születésüknél éppen jelen vagyunk és olyan kedve van, hogy magyarázza (máskor teljes csönben alkot). A két napja készült éppenmostkedvencem ez a képe, amelyhez ezt fűzte: "Ez itt Apaca (balra a narancssárga), ez pedig itt Anyaca és Nünüke, én vagyok, amikor még nem születtem meg, és körülöttünk itt vannak a fa gyökerei....Anyaca és én itt vagyunk együtt a fa sűrű gyökerei között." -a végén elővette a sötétkék zsírkrétát, majd összekötötte a mi gyökérzetfészkünket Apával és így szólt: "Ez itt pedig egy kötél, amivel összekapcsolódunk Apacával". Lehet, hogy ez teljesen természetes, hogy ilyeneket alkot egy ilyen pici gyerek, de én alig kapok levegőt, mikor rajzol és mesél közben és töröm a fejem, mi járhat az Ő buksijában, honnan jön egy ilyen rajz, hogy Ő és én a fák gyökerei között, amikor még nem született meg???!!!!

Ez pedig:"Egy királylány tündér, látod? Itt a koronája és van egy kis tengerimalaca itt melette, aki elveszett, de most már megtalálta és biztonságban van. Rózsaszínre színezte a naplemente az eget a feje fölött, és kék lett a nap."

És még néhány:

Ez itt fent: "Két kislány. Az egyik pillangónak öltözött, a másik pedig méhecskének"