Valamikor június elején a Takarítónénink -aki a két szembeszomszédhoz is jár-Andikáéknál sertepertélt a kertben, a férje meg a füvet nyírta. Aztán rossz érzése támadt és előrement, ahol már csak annyit látott, hogy egy tagbaszakadt alak nyitja a kertkaput kulccsal és távozik. Szaladt utána pánikban és kiabált, hogy adja vissza a kulccsomóját (semmit mást nem vitt el, még a hátizsákját sem, csak kivette belőle a kulcstartót), de a fazon kiabált vissza, hogy nála bizony nincs, s már pattant is be a ladába, ahol hárman is várták.
A kulccsomón ott függött a két szembeszomszédbarátunk- és a mi összes kulcsunk is. Takarítónéni sokkot kapott, rémülten összetelefonált minket. Egy órával később már mezitlábasan a lépcsőn ültünk Pötivel és zsenge zöldborsót szemezgettünk a szánkba. Őriztük a házat, mert Farkas elvitte magával a kiszerelt régit, hogy pont ilyet vegyen. Az új zárat pedig Nünü segítségével szerelték a helyére.
