Találok magamnak aggódnivalót, pedig nem is keresek. Meg ugye a születésével hirtelen millió antenna, csáp, érzékelőbigyó vagy tudomisén mi nőtt ki rajtam, belőlem, amivel a legapróbb jelet is képes fogni az agyam, aztán továbbítja a lelkemnek. Ott meg fáj és sistereg az összeköttetés a lelkem és az agyam között folyamatosan. 

Pár napja észrevettem rajta ilyen apró kis jeleket, amelyek lehet, hogy szóra sem érdemesek, ám engem aggasztanak. Korán megszokta, hogy éjszaka alszunk és békésen szunyókál egész este, sosem kel fel még inni sem. Persze még mindig közöttünk van. Lehet, ha külön szobában aludna, akkor pl. ez fel sem tűnne. Harmadszor tapasztaltam az elmúlt napokban, hogy rosszat álmodik, vagy inkább úgy mondanám, hogy felzaklatja valami. Egyszer még éjfél előtt, mikor gépeztem, látszólag mélyen aludt, majd hirtelen, mintha valami nagy fájdalom vagy rémes dolog érné, felpattant és azonnal kapálózva elindult négykézláb, szerintem azt sem tudta merre van, és az arcán rémült kifejezés. Frász jött rám. Megsimogattam, megnyugtattam, lefektettem aztán rögtön vissza is aludt. Tegnap megint ez történt. Elaltattam, nyugodtan aludt, majd fél óra múlva ismét felpattant kikerekedett, rémült szemekkel. Ezúttal rákérdeztem, hogy mi a baj, mire elmesélte, hogy "A Peti forróra lépett tegnap és megégette a lábát........" aztán mintha kiment volna az álom a szeméből és nem is aludt volna el egy fél órája, mesélt tovább, hogy "A Dalmival elkergettük a verebeket a fügefáról, hess innen verebek.....A Peti pedig forróra lépett és megégette a lábát....." Aztán kicsivel később aludt tovább. (ma megkérdeztem Petit, és szombaton tényleg sziszegett egy kicsit, mikor rálépett a napsütötte, forró deszkaborításra)

Hajnalban már fent voltam (előző napi hatgyógyszeres, jegelős rémes migrén után még mindig maradt valami a fejemben). Nünü békésen szunyókált a karomba kapaszkodva, engem az ágy szélére szorítva. Aztán megint ez a hirtelen összerezzenős, szemkipattintós rémült felkelés és már mondta is hangosan, mintha már órák óta fent lenne és beszélgetnénk "A madárka nekiment az ablaknak, a Papa pedig felvette és elvitte a kórházba meggyógyítani......" Mesélt még valamiről, amit nem egészen értettem, majd megint a madaras történettel folytatta. Megnyugtattam, hogy már biztosan jól van a madárka és egy fán énekel. (Nagyi két napja mesélte, hogy egy madárka ütközött az üvegajtónak és sajnos elpusztult. Nünü nem látta, csak hallotta és utána vette észre a madarat a teraszon. Akkor mondták neki, hogy Papa elviszi meggyógyítani....)

A másik. Ugyanígy pár napja néha furán veszi a levegőt. Befelé szívja, mintha nem lenne elég, amit egyébként eljut hozzá. De csak egy-egy ilyet csinál, vagy nagyot sóhajt, vagy egészen hangosan, dártvéderesen teszi. Nem köhög, nem veszi nehezen a levegőt, nem volt megfázva, semmi. Van hogy órákig nem csinálja, máskor meg többször is. Nem látszik, hogy közben zavarná valami, természetesen teszi. Papa szerint csak rossz szokás.

Aztán ma este. Lefekvés előtt hosszasan alkudozik mindig, hogy még egy utolsó mesét szeretne....Mindig megbeszéljük vele, hogy tényleg ez az utolsó, és után megyünk összebújni és a sötétben még mesélünk egyet. De legtöbbször az utolsó végén sírdogál és nem akar emlékezni a megállapodásunkra. Ma is így volt. Ki vagyok borulva, ha sír......Mondtam, hogy alvás előtt nézzük meg a holdat a másik szobából, így átbattyogtunk. Nagy vidáman kerestük a holdat, de csak felhőket láttunk, meg a távoli városi fényeket. Beszélgettünk, nevetgéltünk, így mentünk vissza a szobájába, ahol javasoltam, hogy még kicserélem a pelenkát, mert érzek benne egy kis pisit, ne maradjon ott. Míg levettem róla, Ő feküdt és a csillagtávcsőről beszélgettünk, hogy mennyire szeretnénk egy olyat, milyen jó lenne, stb. Aztán kihajtogattam az új pelenkát és egy pillanat alatt megváltozott a hangulata, fel akart kelni, mint akit veszély fenyeget, kiborult, nem tudtam visszafektetni, hogy ráadjam a pelenkát, sírt. Kértem, mondja el mi a baj, de nem szólt, csak sírt. Végül javasoltam, hogy akkor állva, terpeszben vegyük fel, ekkor megnyugodott. A pelenka és a pizsama visszahúzása után ültem az ágyon, Ő állt és megöleltem. Elmondtam, mennyire szeretem és hogy bármi is van, mondja el, szóljon, ha fáj valami, vagy szomorú bármi miatt, mert igyekszünk megoldani. De csak állt, szorosan átfonta a karját a nyakamon és ölelt. Egy darabig beszéltem így hozzá, aztán azt gondoltam, talán alszik, de nem láttam az arcát, annyira hozzám bújt. Olyan érzésem volt, hogy nem egy kétévest ölelek, hanem valakit, aki sokkal többet tud és érez. Nagyon furcsa volt. Nem tudtam, megmozduljak -e. Végül óvatosan megpróbáltam lefektetni. Nem aludt, legalábbis akkor már nem, és bemászott középre az ágyba. Ott összebújtunk és lassan elszenderedett.

Egy negyed óra múlva, mikor már azt hittem, teljesen átadta magát az álomnak, óvatosan kibújtam mellőle, és megpróbáltam az ágy közepére húzni, mert megint teljesen leszorított. Némán kapálódzott és erősködött vissza az ágy szélére, alig bírtam vele, míg végül hagytam. Lehet, hogy ezeknek semmi fontosságot nem kell tulajdonítani, más észre sem venné, vagy gyakran tapasztal ilyesmit, de mégis aggaszt.

Az előbb beszéltem erről Farkasnak megint. Azt mondja, neki meg az a furcsa -csak nem akart ezzel is stresszelni engem-, ahogy a gyerek azt mondogatja nekem, hogy "meggyógyultál anya". Meséltem már arról, amikor először megfogta a nyakamat, ott, ahol éreztem azt a furcsaságot, és azt mondta, hogy meggyógyít......Megállt a vér az ereimben. Azóta nem így mondja, viszont gyakran teszi: megfogja az arcomat, két tenyere közé veszi és mondogatja "meggyógyultál anya" és mélyen a szemembe néz és nagyon boldog az arca, vagy hogy is mondjam. Nem tudom hová tenni. Egyszerre felemelő és hihetetlen, ugyanakkor félelmetes és furcsa. Nem szólunk rá és nem kérdezgetjük, gondoltam, majd felhagy vele.

Ma este beadtam az első dupla adag hormont, vagyis belevágtunk a lombik programba. Addig csináltam, míg Ő az Apjával fürdött, hogy még csak a gyógyszeres dobozokat se lássa. Beszúrtam a hasamba, mindent összepakoltam és egy ideig még feküdtem az ágyon hálóingben, mikor megérkeztek a fürdőszobából. Farkas a karján hozta a törölközőbe tekert tündért, aki rámnézett mosolyogva és ezt mondta "meggyógyultál anya".

Szeretnék sok-sok legyintő hozzámszólást, meg olyanokat hallani, hogy nevetséges az aggódásom, meg ilyen ezerszer előfodul bármivel, meg hasonlókat. Vagy valami mást, csak hozzámszólást, hogy keressek -e más aggódnivalót, vagy rágódjak ezeken......