A lényeg, hogy Nünü már szinte a régi. Makacs egy vírus lehetett ez, mert két hétig tombolt mindkettőnknél, majd hamar rászállt Pötire, aztán Anyikára, Farkasra és most végül Papát szorongatja (persze Ő szenved a leglátványosabban). Megint nagyon magas láza volt, ülőfürdő, kúp és egyebek. Még mindig használjuk az orrporszívót (minden alkalommal nő az ősz hajszálaim száma, mert úgy visít és sír, hogy leizzadok tőle...továbbra sem tudjuk megbeszélni, elmókázni, szenved tőle), de már pár napja újra játszóházazunk és játszóterezünk (vége a képeken látható bágyadt punnyadásnak). Az elmúlt időszakban örültem csak igazán, hogy ennyi sok mesekönyvet halmoztam fel neki, és új kedvencei is lettek, mint Vuk és Mikiegérék.

Na és Mancinéni? Nos, nálam még mindig tart egy kis köhögés formájában. Ami viszont aggasztó, hogy a torokgombócom valamilyen formában még mindig fojtogat (talán már nem gombócot érzek, hanem a nyakam belső, két oldalán van valami), de ennél is rosszabb a gyomorfájdalom. Utóbbi miatt voltam Uh-n is, sőt, még a pajzsmirigyemet is megkukkantották ilyen módon (vizsgálat közben arra gondoltam, mennyivel jobb lenne, ha a hasamban szépen fejlődő babát nézegetnénk), de nem találtak semmit.

Körzeti meg csak legyintget, hogy ez semmi más nem lehet, mint reflux meg fogyjak le egyébkéntis. Úgy kellett kikunyerálnom tőle ezt az Uh-t is, mert letudott egy doboz savlekötővel, amit esténként kell bevennem. Mellette szedtem az antibiotikumot meg a probiotikumot, meg ugye a napi fogamzásgátlót a lombik miatt és a terhességelőttivitamint is. Farkas azzal cukkolt, hogy meglep egy olyan műanyag kis adagolóval, azzal a reggel-délben-este típusúval, amin a hét napjai is fel vannak tüntetve.

Ma voltunk a fizetősorvosnál, mert már nem tudok kihez fordulni és elveszek az esztékás igénytelenség és nemtörődömség erdejében, ráadásul mindenre heteket kell várni, s csak azért kapok néha előbb időpontot, mert nyüszögök és előadom, hogy lombik beavatkozásunk lesz. Farkas is lekísért, egyrészt mert elszokott, másrészt meg régóta tervezi már Ő is, hogy megnézeti magát, lévén a családjában sajnos sokan haltak meg a nagyszülők közül (tulajdonképpen mindenki) rosszindulatúskodóalhasi betegségben, meg sokat fájdogál a hasa. Engem csak fölülrőlledugósan vizsgálnak majd és altatást sem kértem, Őt pedig alul-felül is szunnyasztásban. Kész vagyon lesz. Kifeléjövet azon viccelődtünk, hogy míg más wellneszezni megy, mi tükrözésre fizetünk be. Azért félek. Mindkettőnk miatt. Mancinéni és Poldibácsi.

A köhögés miatt egy hétig nélkülük aludtam, száműzve a másik szobába (majdani tesószoba). Rossz volt, hiányoztak. Nünü éjjel sokszor felébredt, nem kapott rendesen levegőt "Apaca, valami szúrja a torkomat. Iszok egyet!", folyton köhögött és olyankor ébren vagy álmában sosem engem, hanem az Apját hívta. Legalább száz "Apaca" hangzott el éjszakánként. Napközben együtt köhögtünk, olvastunk az ágyban, meséket néztünk. Tündéri volt, mert mikor én köhögtem, Ő mindig meglapogatta a hátamat "Semmi baj Anyaca, csak köhögsz, tudod, felszakad a köhögésed!".