"Egyszerűen kész vagyok ettől a gyerektől....hihetetlen.....hogy lehet ennyire angyal???" - kérdezte csakúgy, inkább magában, mint választ várva Farkas, majd megpuszilgatta az éppen esti bébijét kortyolgató gyereket és meghatódottan fejcsóválva lement dolgozni. Kivételesen nem együtt altattuk Nünüt, ahogy szoktuk, összebújva, hármasban, halkan duruzsolva, nevetgélve, kívánságára meséket mondva. Nem telt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne tettük volna fel ezt és hasonló költői kérdéseket, hogy ne érzékenyültünk volna el Tőle, hogy ne idéznénk fel számtalan aznap és régebben történt szösszenetet Róla......Odavagyunk érte mértéktelenül, szeretjük eszünket vesztve és hihetetlenü hálásak vagyunk.
Lassan két hete ünnepeljük a születésnapját és még nincs vége a bulizásnak. Két éves. Két éves? Folyton a "boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még, sok ilyen szép napod...." dalt énekli és felidézi a két születésnapi buli részleteit, hogy miként fújta el a tortát, mik voltak rajta, kik jöttek el, hogy Ő volt az ünnepelt és táncolt, milyen ajándékok voltak és hogy lapáttal ette a tortát.....Csak mondja és mondja, s újra látom az arcán azt a boldog izgatottságot, amitől ragyogott az arca a születésnapján.
Gyönyörű, okos, bájos, humoros, kedves, szeretetteljes, ölelgetnivaló............
Nagyon korán elkezdett beszélni, s a doktornő és védőlány szerint továbbra is bőven háromévesnek felel meg. Hosszú, összetett mondatokban mesél, kérdez, kér és válaszol. "Papa, felhúznád légyszíves a garázskaput, mert szeretnék a Pötyinek vacsorát adni és ott van az ennivalója a garázsban, a polcon." Régi szokás szerint minden reggel elmeséli az álmát. Ma pl. ez a válasz jött a mirőlálmodtál kérdésre: "Báránykákról. Legelésztek a mezőn, füvet eszegettek a réten meg lóherét. Apaca, Anyaca meg a kis Nünüke vittek nekik szőlőt, és adtam nekik egy pár szemet belőle. Az apukabárány, a kos kiszökött, de Apaca elkapta és berakta a karánba. Az anyukajuh és a kis barika nyakában csengettyű volt és csilingeltek......Megsimogattuk őket, nagyon aranyosak voltak".
Ismeri és felismeri a színeket, formákat és sok betűt (utóbbit nem erőltetjük, csak pár hónappal ezelőtt kapott egy betűkészletet, nagybetűset és érdekelte, kérdezgetett. Így megtanulta, hogy melyik az apabetű, ami vagy az egérbetű és így tovább.....ezeket mind felismeri úgy is, ha papírra írjuk). Az állati- és növény imádata miatt tele vagyunk állatos és növényes könyvekkel és olyan élőlényeket ismer, amelyeket én eddig nem. Még mindig meglep, hogy ha közli velem, hogy melyek az éjszakai állatok, hogy mi a konda és a kondás, hogy melyek a rovarok, melyek az édesvizi halak, hogy melyik hol él, felsorolja a macskaféléket, a lófajtákat és megannyi ilyesmit!!???? Pedig ugye kétéves, szóval elvileg már nem meglepő.
Rajzolás. Ahogy az éneklés, mondókázás, verselgetés, úgy a rajzolás is kiemelkedő szerepet kap a mindennapjainkban. Igyekszünk minden eszközt megadni Neki az alkotáshoz, mert egészen pici kora óta folyamatosan rajzol, napi akár több órán át de mindenképpen többször. Ha valahová megyünk és ott talál bármilyen rajzolnivalót, azonnal ráveti magát, mintha itthon nem gyakorolhatna. Gyurmázik is, fest is, már az ollóhasználatot igy gyakoroljuk (speciális gyerekollóval), ragasztózunk, papirbábokat csinálunk, matricákat festünk az ablakra, hajtogatunk, stb. Minden érdekli és leköti. Azt hiszem, ezen a téren mutatja a legnagyobb kiugrást a kortársaihoz képest. Úgy rajzol mint egy négyéves. Egészalakos embereket, kezekkel, lábakkal, arcokkal és még az arányokat is eltalálja. Pár napja odaszaladt hozzám a füzetével, mert rajzolt nekem egy húsvéti nyuszit tojásokkal, nagy tapsi fülekkel, magyarázta. A szívemhez kaptam a rajz láttán.....(hamarosan megmutatom). Már foglalkoztató füzeteket is vettem neki, ahol rajzolós feladatok vannak, úgy mint az ágon ülnek a madarak, csak a szemük meg a csőrük van előrajzolva, Ő pedig odarajzolja a testüket és hasonlók.
Rengeteg mondókát, dalt és verset tud, egész meséket jegyez meg és ad elő nekünk. Minden apró részletre emlékszik és kijavít vagy kiegészít minket, ha nem jól mondjuk.
Könyvek. Tart az imádat. Nálam meg az agylágyulás, amely által többek között úgy érzem, hogy egyre több és több könyvet kell vennem a gyereknek, hogy kielégítsem a tudás iránti határtalan vágyát. Itthon és Nagyiéknál is rogyadoznak a polcok a mesés- és verseskönyvektől. Megint van egy kb. harmincas listám, amit meg kell szereznem. De tényleg imádja mindet, szívesen olvas egyedül, meg az ölünkbe kucorodva is. Egy ideje már a hosszú történeteket is végighallgatja, akár egész verseskönyveket ül végig odabújva a mesélőhöz. Később minden mesét és szereplőt lerajzol, eljátsza a babáival, figuráival a hallottakat. Mindig, mindenhol olvas: bilin, autóban, evés közben, lefekvés előtt, reggel, stb.
Hiszti. A nagyobb balhés időszak még nem jött le. Volt egy rövidke de annál édesebb "segítség, jaj, segítség, jajajaja" hét, aztán meg a "Nünü még nagyon picike, nem tudja ezt megcsinálni" hét, most pedig a "nem veszem fel, nem hozom ide, stb." hét zajlik. Pár napja alkalmazza, szerintünk ezt is a Mazsolából vette. Pl. tegnap kértem, hogy hozza ide a cipőjét. "Nem hozom ide!" -volt a válasz, legnagyobb meglepetésemre. Kértem mégegyszer, majd az apja is. Ugyanez volt a válasz. Mondtuk, hogy rendben, akkor megvárjuk, míg idehozza és ügyet sem vetettünk rá, csak egymással beszéltünk Farkassal. Láttuk, ahogy áll, figyel minket, majd szépen lassan elballgatott a cipőkért és odafúrta magát közénk, hogy felvegye. Egyelőre ennyi. Nagyjából mindent meg tudunk beszélni vele, és mivel remekül beszél Ő is, mindent elmagyaráz, ha valamit szeretne, vagy éppen nem.
Játékok. Mindenjátszó. Egyedül is eljátszik hosszasan, bármivel, de akármit is csinál, folyamatosan beszél, magyaráz hozzá. Komoly párbeszédeket hallhatunk az állatkák által, eteti a babákat, kirakózik, rajzol. Nagy kedvenc lett a karácsonyi lego (egy teljes farm, lovarda, traktorok, replőgép, stb.) az állatokkal és emberkékkel, s már többször jelezte, hogy kéne neki az állatkertes és a babaházas lego is a katalógusból.....Húszdarabos puzzle-okat simán kirak, csípi a logikai játékokat, a babilont, stb. Az utóbbi időben lángolt fel nála az építkezés, így bámilyen építős játékot lát, alkot belőle valamit, "autómentőt, visegrádi várat, tengeri hajót, csillagvizsgálót.....". Ilyenkor ami csak a kezeügyébe kerül, bevonja a játékba. Még mindig sláger a "figurázás", vagyis a több kiló kinderfigura külön dobozokban. Egy órán kersztül képes bíbelődni velük.
Ugyanígy imádja a sátrat Nagyiéknál (mostanában tengeri hajó, ahonnét fényképeket készít a tenger állatairól, felhúzza az árbócot és kémleli az eget:), a papirházikót itthon, amelynek a falát újra és újra tele kell ragasztanom tiszta papirokkal, mert olyan hamar telerajzolja. Ide elemlámpával szokoktt bebújni az Apjával, és ott susmorognak.
Kapott egy karton bábparavánt születésnapjára bábokkal, most az is remek elfoglaltságot jelent.
A kerti játékok közül tél óta hódít a nádazás (Nagyiká által levágott hatalmas nádak túrabotként való bevonása, vagy éppen rajzoltak vele a hóban), a betonra firkálás krétával, seprűnlovaglás közben lovas énekek dalolászása, na és a homokozás!!!! Szerintem nincs az a lapátmennyiség, ami nekünk elég lenne. Játszóterezni is imád, ott is a homokozó a favorit, meg a csúszda és a hinta.
Mostanra érett meg a motorozásra is. Hónapok óta kavart már mindegyiken, ide-oda gurulgatott, most viszont robog velük, mint a szélvész, és nem megyünk el úgy kocsival, hogy nincs a csomagtartóban egy kétkerekű. Várjuk a tavaszt, felszerelkezve két sárkánnyal, meg a bicajokkal és a bukósisakkal.
Cumi. Vagyis nálunk dumbi. Még mindig használatban. Elkezdte rágni, gondolom a foga miatt, hogy jön a négy kis hegyeske elől. Sorra dobáltuk ki pár napig a szétcsócsált cumikat, mert persze neki sem kellett már úgy. Főleg alváshoz, elalváshoz igényli, vagy ha nagyon fáradt, akkor kéri el. Az alvórongyi továbbra is a legjobb barátja, mindenhová elvisszük magunkkal és vele is alszik.
Bili. Az álláspontunk nem változott. Nem szólunk neki, nem emlegetjük. Magától jut eszébe, hozza és ráül. Addig viszont semmivel le nem szedjük róla, míg nem alkot bele valamit. A születésnapi buliján is ezen ülve fogadta a vendégeket.......Talán ha már nem lesz ennyi ruha rajta, nyár elején erősebben elővesszük a témát és rendszert vezetünk be. Persze minden produktum után "picitánc" következik. Mint egy benszülött, úgy táncol és énekli a pisitáncnótát és erre buzdít minden jelenlévőt. A szertartás részeként kiürítjük a bilit a nagyvécébe.
Internet. Papa a világhálófelelős. Babakorában elkezdte már ott mutogatni a dolgokat a gyereknek, így azóta ha valamire kiváncsi, vagy papázni akar, szalad a dolgiba: "Pillanat, egy perc és jövök, de most pedig megyek a Papához megnézem a borzokat az interneten" - s már robog is azzal a tündéri futásával, hogy csak rugóznak a fürtjei a feke körül. Papa egyébként kicsit kilóg a sorból. Pl. megkértem, hogy ne adjunk mézet a gyereknek kb. hároméves koráig. Erre valamelyik nap meséli, hogy milyen édesen ette a gyerek a mézet, mert hát megmutatta neki mégis az ízét, ha már olvasták a könyvben a micimackónál, hogy mézet eszik, tudja már a gyerek, mi is az.....Aztán itt vannak a kilapított békák, akiket megmutatott neki az utcájukban, hogy szegényeket elütötte az autó, mert nem vigyáztak eléggé. Papa szerint ez is az élet része, de én egyelőre a tigrises okosítóskönyvből is kihagyom azt a részt, hogy milyen vadakat ejt el a tigris. Ugyanakkor imádom, hogy a gyerek annyi emberrel találkozik szinte minden nap, vagy minden héten, rendszeresen és mindenkitől mást és mást tanulhat el.
Evés. Ugyanaz. Bio alapú táplálkozás, kiegészítve néha sültkrumplival, vagy pöttyöscuccal, leszedve róla a csokit. Nem esem kétségbe, ha időnként nembiot eszik, de továbbra is azt vesszük neki. Főzök mindent a párolóban, ritkán kap babaételt, üvegeset, ha meg mégis, az tényleg csak bio. Édességet is elvétve eszik, egy fagyi vagy most a tortája, vagy biopuszedli, biozaboskeksz. Reggel, du. és este még kapja cumisüvegből a zabostejpépet, vagy reggelire még zab-, tönköly- vagy rozstejjel különféle magkásákat, műzliket. Szinte minden nap eszik biojoghurtot és banánt, almát. Adom neki a multivitamint most télen, meg még tavasszal és a dévitamint is. Szépen eszik egyedül kanállal vagy villával, de gyakrabban etetem én, kényelmi szempontból csupán. Továbbra is tiltólistán: csoki, tehéntej, szója, méz, mogyoró.
Alvás. Előfordul, hogy egy-egy nap kimarad és nem alszik du. egy percet sem, de ez a ritka. Inkább 2-3 órát durmol délutánonként. Későbbre tolódott ki az esti lefekvés, inkább kilenc és tíz között megyünk aludni. Régóta egyszer sem kel fel, ha mégis, akkor gyorsan visszaalszik, nem is iszik soha. Még álmában is gyakran beszél, nevetgél, elvétve sírdogál. Hálózsákban alszik és lábfejnélküli rugdalózóban, mindkettőt szereti.
Kiságyában csak akkor van, ha játszani szeretne benne. Együtt alszunk hármasban. És ha tehetem, így lesz a következő gyerekünkkel is. Csodálatos dolog. Meglepetésemre a védőlány is azt mondta, hogy ha nem kényelmetlen egyikünknek sem és meg tudjuk oldani, a legjobbat adom a gyerekemnek ezzel, hogy így, összebújva alszunk mindhárman. Szeretem, ahogy esténként egy fészekben beszélgetünk a sötétben, hogy Őket átkarolva aludhatok el, hogy hallom a szuszogásukat. Szeretem, ahogy elalvás előtt megsimogatja az arcomat és gyakran a tenyerembe hajtva a fejét alszik el. Hogy reggel, ha felkelek sokszor látom őket egymás arcához bújva. Félnyolc körül ébred, de általában ilyenkor még sokáig csak bújik, simogat vagy mi simogatjuk, halkan susmorgunk, ébredezünk.
Adatok. Tizennégy kiló körül van, 92-es ruhákat hord és 24-es cipőt.
Most megint jönne belőlem egy hosszú áradozás Róla, de megtartom magamban.
Ez egy hatalmas, boldogfájdalmas szerelem.
