"Anya megsúgja a füledbe hogy szeretlek!" - mosolyog huncutul, miközben már oda is dugja a félrebiccentett fejét az enyémhez és hallgatózik. Megsúgom Neki. Átfordul az apjához. "Apaca is megsúgja a Nünükének a fülébe!" - tartja oda is a rugózósfürtös fejét. Mit suttogott Apa a füledbe? - kérdezem Tőle. "Szeretlek" - kuncog és szorosan átölel: "Apaca és Nünüke anya szerelme".
Nézem, ahogy itt fekszik mellettem, kitárt karokkal, halkan szuszogva. Gyönyörködöm a fodros szájában, a sűrűn sorakozó íves szempillákban, a kusza hajfürtjei közül előbukkanó apró fülecskében és a paplan alól éppen csak kilógó kicsi lábában (nem is olyan kicsi, már 24-25-ös cipőket hord). Minden nap azt gondolom, hogy most vagyunk a legboldogabbak. Szomorkodom a tegnapokért és féltem a holnapokat.
Nem állom meg bőgés nélkül, mikor felfedezek egy újabb kinőtt kis ruhát a szekrényében. Egy darabig még rakosgatom egyik polcról a másikra, betszem a hátsó részbe....nem is tudom, mire várok. Aztán mikor rászánom magam és leemelem a szekrény tetejéről a virágos dobozok egyikét, amelyben a kicsirá darabokat gyűtögetem, elerdnek a könnyeim. Egy kis haragot is érzek, amit nem tudok jól megfogalmazni. Nem irányul senkire, talán az idő túl gyors futásának szól.
Ugyanakkor csudajó dolog látni, hogy minden nappal egyre többet tud, szépen fejlődik, gyűjti a saját élménypillanatait, ezzel minket is gazdagítva. Egy új szó, egy összefüggés felfedezése, egy új tapasztalat, egy új érzelem, egy új íz........
Új íz. Ma mángoldot evett ebédre. Olyan jól nézett ki a piacon, hogy megkérdeztem, mégis mi a szösz ez, mire az eladó úr meglepődött, hogy miazhogynemismeridrága, hát ez a mángold! Szerinte ez a sóska és a spenót keveréke, de még annálissokkaljobb, csupavitamin, így hát megvettem. A párolóban puhult a fehér- és a sárgarépával, meg a barnarizzsel. Rémesen festett, ahogy elkészült, mintha feketedett volna. De ízre jónak tűnt, így a fenti hozzávalókkal együtt összeturmixolódott némi tejföllel (persze minden hozzávaló bio:), meg hússal. Mindmegette.
Ami még újdonságnak számít a megszokott biotegyenagyerek alapmenünkhöz képest, az a biomájkrém és a biozöldfűszeres friss sajtkrém. Mindkettőre a piacon akadtam rá, finomak és ugye mentesek minden borzasztó E-től. Ugyanott szereztem a megszokott zabtejes reggeli színesítésére egy tönykölytejet is, ami ízében szinte ugyanolyan, mint a zabtej. Van még rozstej is, azt is kipróáljuk. Na és már mióta kerestem neki karikás cornflakes-t, most végre rábukkantam a nemcukros biováltozatra, amit előző tejfélék egyikébe szórunk és "horgászósnak" hívjuk.
Esténként meg a du. alváshoz továbbra is biotejpépet kap vízzel higítva ("bébi"). Éjjel meg mindig ott a víz, de sosem kel fel:)
Tiltólistás: csoki, cukor (nem egészen igaz, mert cukor azért van a biosütikben is, de azokat is csak elvétve kapja, heti pár alkalommal, és a joghurtokban is előfordul), mogyoró, tehéntej, szója, műzli. Ha lehet, kerülöm a nembio élelmiszereket, bár becsusszan időnként egy-egy kifli, vagy joghurt, ami nem az. Sajt is az volt, de miután elvett az apja tányérjáról egy darabot és lelkesen rágcsálta, vettem neki biosajtot, azóta meg sem kóstolja.
Sokat és jóízűen eszik. Ha desszertet szeretnék adni neki vagy valami rágcsát, akkor vagy biosüti, vagy ami szerintem mégjobb (túl a gyümölcsökön), az a műzli. Szintén bio, és az a fajta, ami összetömörül kis galacsinokba. Imádja. Mostanában adtam neki először narancsot és mandarint.
Alvás. Az alvókájáról is mindig jókat nyilatkoztam. Mostanában viszont nincs kedve aludni. Még akkor sem, ha majd kidől. Látszik rajta, meg magyarázza is, hogy dolga van lent, és szeretne rajzolni, legózni, kimenni, babázni, be kell takarni a dinót, elolvasni valami fontosat, stb. Az esti lefekvésnél meg hancúrozhatnékja támad, ugrálni akar, mint a verebek, tangózni Apacával, stb. Aztán lefekszik, de van úgy, hogy 1-1,5 órán át jár a szája, mesél, magyaráz, kérdez. Akkor is, ha senki sem szól hozzá. Persze továbbra is közöttünk alszik, és ha lehet, mindig ketten altatjuk Farkassal, mert egyikünk sem szeret erről lemaradni. Olyan jó.
Ha elalszik, akkor ugyanúgy átalussza az éjszakákat, mint eddig, egyszer sem kell fel (esetleg nagy ritkán rosszat álmodhat, mert sír, olyankor kimennek holdat nézni), és általában reggel fél nyolc körül ébred. Délután képes 3-4 órát is alduni, de most már felkeltem inkább 2 óra után. (tegnap pl. semmit sem aludt délután, annyira fel volt pörögve....ennek ellenére este megint szövegelt). Csináltam neki komolyzenei válogatást, az szól altatásnál. A múltkor közölte, hogy "Nem kér Mócátot Nünüke, nem jó az a Mócát, csak Sopent". Mintha tudná, melyik melyik a nagy szakértő.
Játékok. Minden és mindig. Sosem unatkozik. Boldog, ha valaki leül és játszik vele (általában mindig akad több jelentkező is), de egyedül is órákig elvan. Annyira izgatják a játékok, azt sem tudja, melyikkel játszon, vagy olvasson, vagy rajzoljon....nem ér rá, nem elég ez a huszonnégyóra. Így aztán pörög, futkározik, belefog mindenbe. A mindent úgy értem, hogy tényleg bármi leköti, bármivel el tud játszani. Előveszi a zöldségesfőzős vödröt, kirámol és főz két órán keresztül (még mindig mindent kommentál, suttogva vagy hangosan). Aztán leül a könyvek mellé és átolvassa őket terpeszállásban csücsülve. Ugyanúgy töretlen a lelkesedése a könyvek terén, mint a rajzolásban. Előveszi a zenedobozát, jön vele mint egy DJ, benyomja és táncol, szintén akár egy órán át, egyik babával, macival, dínóval, Morzsabátyóval, malackával, mindenkivel sorban.
Bábozni is elkezdett. Elbújik a tejüveges ajtó mögé és az üvegnél megjelennek a szívószálra aplikált papirfigurák. Egész meséket játszik el nekünk. Nem győzzük Anyikával gyártani a különféle megrendeléseit, pláne, hogy időnként az előadás hevében némelyik leamortizálódik. (születésnapjára bábparavánt készíttetek, és mindenkitől kértem, hogy akár vásárolt, akár sajátkészítésű bábokkal készüljenek, más ajándék nem is kell). Babázik is mint a megszállott, takargatja, pólyázgatja őket (nem feltétlenül csak a babákat, lehet dinó, lóri, stb.), babakocsiban ülnek, főz nekik, etetőszékben eszik a levest, stb. Eljátsza, hogy megy a biopiacra. Rákattant a karácsonyi legókra, van farm, istálló, repülő, tarktorok, markolók. Meg rengeteg állat és emberke. Lehet építkezni, és az összes nemlegos állatsereget ezekbe beköltöztetni. Kirakók, logikai játékok, nyomdák (kb. van vagy 80 darab), gyurmák, minden jöhet.
Ismeri a színeket, számol húszig (úgy látom, kb. 5-ig teljesen tiszta is, hogy tényleg annyi amennyi), pillanatok alatt összerakja az ellentétpárosítós játékot, a 15x3 részből álló történés játékot, 20 darabos kirakókat, a kibújtel játékokat, a kihollalkik, a miteszik, és a rengeteg többi, amit összehordtam neki, ezek mind-mind pár pillanat alatt készen vannak. Felismeri és megnevezi a formákat és szívesen keres hasonlóakat is: kör, ellipszis, négyzet, téglalap, ötszög, szív, csillag, stb. "a piramis olyan alakú mint a háromszög, az alma köralakú, stb."
Mesék. Nagy kedvenc a Mazsola és Tádé és a Futrinka (nem nagyon tudok jobbat ezeknél.....ha valaki tud, akkor szívesen venném az ajánlást!). Előbbiből már meg lehet venni két évadot, míg utóbbiból én csak egyet találtam. Gryllus Maszkabál, Dalok és mondókák és a régi Micimackó. Na és persze diavetítőzünk, amit szintén mindenki élvez, nem csak Ő. Nagy változás, hogy most már hosszan mesélünk neki, vagy éppen verseket, mondókákat olvastat fel, és türelmesen végighallgatja az egész könyvet, nem csak arról beszélünk, hogy mik vannak a képen (arról is perszehogyde).
Bili. Ha kedve van, kéri és ráül. Mókásnak találja és hurrázva rohan vele. Mi továbbra sem szólunk neki. Van olyan nap, amikor többször is alkot rajta. Érdekes, hogy addig ül ott, míg nem jön valami, el sem moccan. Készülök venni vécészűkítőt is (abból is ugye kettő kell, Anyikáékhoz is egy, ha már kétlaki a gyerek).
A sok olvadozás után megemlítem, hogy kissé akaratos és ütögetős (nem embereket) korszakában van. Eddig elmaradtak a hisztik, a rettenet nyűgösködések. Most viszont mérgelődős, és ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli, előfordul, hogy rácsap a falra, vagy a földre, vagy éppen ami a kezeügyében van, netán ledob valamit (előbbinél rögtön hozzáteszi, hogy "ráütöttél a kezeddel a falra, most fáj egy picikét a tenyered". Na és úgy tudja mondani, hogy NEM, ha olyanja van, hogy csak villog a szeme.
Rajz. Még mindig keressük a zsírkréta-füzet-szponzorunkat. Nem is értem, miért nem jelentkezett eddig egy cég sem, pedig sok helyre járunk és mindenhová visszük a füzetet és a zsírkrétát és feltűnően használjuk is. Ugyan akadt egy ismerősöm, aki teljesen komolyan mondta, hogy venne néhány Nünürajzot az egészalakos alkotásai közül, mert biztos benne, hogy később sokat keres rajta:) Mert ahogy már sokan mondták, ez a fajta rajzolás, amit a Migyerekünk művel, ez jóval később jön el, úgy 3 éves kor körül vagy később. Azt hiszem, a fejlett dumaládaságánál és gondolkodásánál is jobban örülök ennek a rajzos vonalnak és mindig hozzáteszem, hogy remélem, megmarad ez a lelkesedése, rajzolási vágya, ihlete, hogy naponta több órát kell eltöltenie a papirokkal, ceruzákkal, tollakkal, zsírkrétákkal.
Beszéd. Utoljára hagytam, hátha így jóval rövidebbre bírom fogni ezt a témát. Szövegláda. Olyan szinten fűzi a mondatokat, olyan összefüggéseket fedez fel és használ, hogy döbbenet. Visszamond mondatokat a rádióban hallott hírekből, sokversszakos verseket tanul meg párszori hallás után, egész meséket darál le nekünk. Rengeteget kérdez, leginkább még mindig a "miez, kiez, mi a neve ennek a lányka, fiúnak, hogy hívják ezt az állatot, minek nevezik ezt, milyen színű, milyen messze van, mikor, merre, stb."
Készülünk a születésnapjára ("csak süni lesz a születésnapi tortán. a ló meg a pillangó meg a katica nem férnek rá" - ennek ellenére azért lesznek rajta), meg a farsangra, tavaszi piknikekre és kirándulásokra, meg a húsvétra (hol lehet húsvéti sütemény kiszúrót kapni?). Minden este elmesélteti ezeket, hogy miket fogunk csinálni. Ugyan most éppen egy Rudolffal a kezében aludt el (persze másikban az alvórongyika), de télapó már lecsengett.
