Elképzeltem az arcát, a lelkes "hurrá, hurrá"-zását, vagy ahogy azt mondja majd "jaj de szép ez a karácsonyfa, hű de magas", ahogy a előtte a könyvekben is gyakran hangoztatta és elidőzött a fenyőfás oldalakon, mikor majd meglátja a fánkat a nappaliban. 

Nem szeretem az ünnepi vándorlást, de most sem volt másként, menni kellett. Ill. némely részét imádom, másokat meg nem. Ahogy minden méginkább megtelt színekkel, mióta Nünü köztünk van, így a karácsonyi készülődés és az ünnepek is. Szerettem a együttsütögetést, amikor Marcika és Két beállítottak hozzánk messziföldről és már repültek is tovább, mikor előző éjjel még nálunk eszegettünk Dalmiékkal, s nem maradt erőm csak másnap hajnalban feldíszíteni a fát. Szerettem, mikor Másikmamánál kidőlt az ajándékbontogatás és rajzolás után, megölelte az egyik új játékát "gyere Kicsitádé, megyünk aludni egyet" és összekifliződtem Vele a régi, gyerekkorom hangulatát visszahozó díszekkel és égősorokkal teli fa mellé.

Jó volt látni, hogy mindenki keresi a kedvét, elhalmozzák szeretettel, amiben Ő lubickolt. Mindennek örült, azt sem tudta, mit bontson, mivel játszon, kihez szaladjon. Az is jó volt, hogy senkinek nem kellett elmagyaráznom (ahogy tavaly volt, hogy vitatkoztam), hogy nem lesz lelkisérült a gyerekünk, ha még egy ideig nem kap csokit és nem kóstol szaloncukrot, nem tömjük tele édességgel és a mézeskalács lovacskákkal is inkább játszik, minthogy megegye.

Jó volt hármasban eltölteni pár pihenős napot, esténként összebújni olvasgatni az új mesekönyveket, diavetítőzni (kicsi tunalmas már ugyan a Suttog a fenyves....van vagy száz film, de ez a favorit....).

Farkasnak harmadnapra bedurrant a háta, alig bírt menni, a tó vize ki tudja merre elfolyt és szegény halakon alig maradt valami, az is jég volt (azóta kiderült, hogy jól vannak....most, hogy jött egy kis tavasz, bőgve üdvözöltem őket egyik reggel, mikor megláttam, hogy úszkálnak), valami gond van a kazánnal és majd megfagytunk egyik este, meg ilyenek. De így volt jó.

Na és a fa. Reggel, mikor szólt a kisharang, lejöttek Apacával a lépcsőn és meglátta a fenyőfát, a várt hatás elmaradt. Gyanusan méregette, s mikor kérdeztük, hogy milyen díszeket lát rajta, közölte "semmilyen díszt nem lát rajta a Nünü...hintázni megyek". Csalódott szülők. Azóta összehaverkodtak, s minden nap leltárbaveszi a díszeket rajta.