"Ugyanolyan mint Anyáé, pont olyan ez! Sárga esőkabátja van Nününek, mint a napocska!" - mondta viruló fejjel, s már robogott is a tócsába tapicskolni a szintén nagy becsben tartott pillangós gumicsizmájával.

Beleszeretett a gumicsizmákba is. Sokszor le sem akarja venni, ha bejövünk a kertből, s csak hosszas egyezkedés után válik meg tőle, míg lemossuk a talpát, aztán már veszi is vissza. Ma bementünk egy cipőboltba, ahol sikeresen beszereztünk egy jó meleg téli bakancsot, majd meglátott a polcon egy rémes gumicsizmát. Még egy bácsit is odébbtessékelt, annyira furakodott, hogy megszerezze a kiszemelt lábbelit, amit aztán fel is vett, és onnan nem volt tovább. Onnantól egyetlen cipőt sem volt hajlandó felpróbálni, csak ebben futkározott (valahogy azért leműtöttük róla, s furfangos elterelésekkel sikerült otthagynunk a csizmát az üzletben....persze azt a feketét, amit szerettem volna megnézni rajta, azt az istennek sem akarta felvenni...).

Remek elgondolásom -miszerint hagyjuk a gyereket, hogy maga válasszon a cipők közül- jó ötletnek tűnt, ám a tényleges kivitelezés során re kellett jöjjek, igen idő- és pénzigényes. Beengedtük a puhatalpúotthonjátszós cipők közé, nézze meg, melyiket szeretné. Először csak egy tetszett neki, amelyikre éppen rázummolt, majd a második és, aztán az összes. "Ezt szeretné Nünü, ez tetszik. Ez is kell Nününek, a kisautós meg a virágos, meg a zümis......" Izzasztó tárgyalás végén egy pillangós jött haza (én nem vagyok oda érte, de Neki tetszik).