Szomorú volt látni az ágaiktól megfosztott fenyőket, majd a végén, ahogy a törzsük elvágódik a földön. A szomszéd telken megváltak néhány gyönyörű, koros, pompás fenyőtől, az hiszem, az árnyékuk miatt. Nem tehettünk semmit értük. Így is maradt még sok szép fa, hiszen ez az egész terület régen csupa fenyő volt, de mindig szívszorongató, ha elpusztul egy is közülük.........

Kint játszottunk a kertben, s ahogy beindult a fűrész, Nünü mindent eldobott a kezéből, s fejvesztve rohant hozzám "anya, anya, anya", hogy befúrja magát a nyakamba. Ha már berregett a szerkezet, nem zavarta, csak ha újra beindították. Játék közben is fél szemét a fa tetején ügyködő favágón és fűrészén tartotta.

reggel megérkezett Anyikáékhoz.....